Farkas János László: A meglett ember. Válogatott tanulmányok - Opus. Irodalomelméleti tanulmányok. Új sorozat 18. (Budapest, 2020)
Szemlélet és ihlet. József Attila-tanulmányok
re kérdez. De míg Kant mintegy engedélyért folyamodik az észhez, József Attila kategorikus követeléssel áll elő - erről ennyit. Többet árul el tartalmáról, ha egy másik vershez viszonyítjuk. Kosztolányi Számadása, hoz: Most már elég, ne szépítgesd, te gyáva, nem szégyen ez, vallj - úgyis vége van - boldog akartál lenni és hiába, hát légy mi vagy: végképp boldogtalan. Inkább egészen és kínzó-csigába, mint félig így, alkudva oktalan... Kérdés lehet, mit jelentsen József Attilánál a „Másként”: azt-e, hogy ha nem boldog, vagy azt, ha ezzel megalkuszik? Akár így, akár úgy, a boldogtalan állapot megbélyegző: „megjelölnek pirosló foltok”. Más helyeken is mintha Kosztolányival feleselne: aztán mit írsz, ha sorsuk írva van már, hol tiltakozhatsz és hogy ellene? József Attilánál ezt olvassuk: Én nem fogom be poros számat. A tudásnak teszek panaszt. Vagy Kosztolányi: sok furcsa ember néz bámulva rád, nem üdvözöl téged, nem istenít fel, nem göngyöli a lelkét sem alád, csak rád tekint fásulva, tompa hittel... 172