Farkas János László: A meglett ember. Válogatott tanulmányok - Opus. Irodalomelméleti tanulmányok. Új sorozat 18. (Budapest, 2020)

Szemlélet és ihlet. József Attila-tanulmányok

De hát hogyan készülhet a Nagy Verésből - hexameter? Tóth Béla szállóige-gyűjteményét lapozgatva találkoztam ezzel a klasszikus hagyományból származó történetkével: „Virgilius költői pályája egy anekdotával kezdődik. Apja nem akarta tűrni, hogy poéta legyen és megvesszőzte, mikor verselésen kapta; mire a fiú így könyörgött, önkéntelenül is pattogó hexametert mondván: Parce, pater, virgis, nunquam tibi carmina dicam.”10 Tóth Béla fordításában: „Szűnj meg, apám, a vesszővel, sose mon­dok többé verset.” Majd hozzáteszi, hogy e sort másik változatban is emlegetik: „Vae, vae, care pater, nunquam iám versificabo.” Ennek Szász Károlytól való fordítását adja meg: „Jajjajaj édes apám, többé soh’sem versifikálok”. - Igazi versifikátori teljesítmény. „Vae, vae, care pater...” - „Irgalom, édesanyám...” Nem olvashatjuk-e úgy, mint a gyermek Vergilius könyörgésének hűtlen-hű fordítását? Többszörös vagy inkább hatványozott fordítását: latinról magyarra és Vergiliusról önmagára. S ha igen, nemcsak azért saját és legsajátabb verse ez József Attilának, mert a „care pater” „édesanyám”-ra van for­gatva, hanem főleg mert a klasszikust modernre hajlítja. Az anekdoti­­kus sor végén is kész a tiltott vers, az önmagát megszegő fogadalom, amint azt a hexameter hallgatója vagy olvasója nyomban felismeri. De maguk a szavak önkéntelenül rendeződnek versbe. József Attila tudja és ki is mondja, hogy a vers kész, s inkább a versolvasó az, aki csak sokára veszi észre, hogy ez a vers épp attól kész, hogy magára utal vissza. A magánmítoszt ez rendezi érvényes alakzatba, foglalja magát fenntartó szerkezetbe. Vajon ez a régi történet valóban belejátszott József Attila hexame­terének elkészítésébe? Fölösleges találgatni, elég, hogy a szövegek felelnek egymásra. Költők és gondolkodók évezredes diskurzusa áll jót a szavakért. (2005) 10 Tóth Béla, Szájrulszájra.A magyarságszállóigéi, 2., javított és bővített kiadás, Budapest, Athenaeum Kiadó, 1901, 201. 176

Next