Farkas János László: A meglett ember. Válogatott tanulmányok - Opus. Irodalomelméleti tanulmányok. Új sorozat 18. (Budapest, 2020)
Szemlélet és ihlet. József Attila-tanulmányok
Amikor József Attila a szemlélődő homo aestheticusszzá a tevékeny homo oeconomicusí veti össze, mindjárt meg is mondja, hogy itt nem akármilyen tevékenységre gondol: a költő, ha szemlélődő is, tesz valamit: verset ír. Ezért nehezen tudnék egyetérteni Veres András következtetésével: „Azért fellebbez [József Attila] a jövőhöz, mert annyira kedvezőtlennek ítéli meg a jelent. A marxista jövőkép megvalósulásának biztosítékaként van szüksége a homo oeconomicus jelentőségének hangsúlyozására, arra, hogy a teremtő-termelő szerepét és annak érvényesülését a természeti törvényekhez hasonló módon értelmezze. Paradox módon Kosztolányi átfogó bölcseleti fatalizmusával egy történetfilozófiai-gazdaságelméletifatalizmust szegez szembe.” (209.) Veres András nem adja meg azt a szöveghelyet, ahol József Attila „a jövőhöz fellebbez”. De a kontextusból világos, hogy a Kosztolányi-bírálat záró passzusára céloz, ahol József Attila a „társadalmi üresség érzésével” szemben „a lehető világra” apellál, „amelyhez- hiszen alkot - Kosztolányi is ragaszkodik”. Ez a mellékmondat azonban nemigen engedi meg, hogy a „lehető világ”-ot azonosítsuk a „marxista jövőkép”-pel, hiszen az utóbbiról aligha mondható, hogy Kosztolányi bármilyen értelemben ragaszkodott volna hozzá. A lehetőség megvalósításáról sincs szó, a megvalósítás biztosítékáról meg végképp nem - azonkívül persze, hogy vannak költők, akik verseket írnak. Én azt javaslom, hogy ebbe a „lehető világ”-ba ne olvassunk bele többet (de kevesebbet sem), mint ami benne van: olyan logikai vagy metafizikai modalitásra utal vele József Attila, amely a semmivel és a valósággal szemben - vagy kettejük között- valami harmadikat képvisel, amely elválaszthatatlanul hozzátartozik az emberi létezéshez, és a költészet (meg a tudomány) legsajátabb ontológiai terepét adja.13 A lehető világhoz való ragaszkodás markánsan különbözik a fatalizmustól: a szükségszerű és a lehető 13 Idevonnám a következő mondatot József Attila korai művészetbölcseleti spekulációiból: „A nemlét: ősállag, az állagok állaga: dolog nincsen és nem lehet nemlét nélkül, nemlét nincsen, de lehet, dolog nélkül: világunkban nincsen abszolutum, de megvan az abszolutum lehetősége.” (JATC1 1995, 42.) Nem azt akarom mondani, hogy ez a mondat világosabbá teszi a „lehető világ” értelmét, csupán azt, hogy nem tévedünk József Attila gondolkodásától idegen területre, ha a fogalmat metafizikai szinten tartjuk. 190