Farkas János László: A meglett ember. Válogatott tanulmányok - Opus. Irodalomelméleti tanulmányok. Új sorozat 18. (Budapest, 2020)
Szemlélet és ihlet. József Attila-tanulmányok
1710-ben?” - jelzi, milyen célzattal. A Lenin-könyv kritikai össztüze elsősorban néhány bolsevik frakciótársára - Bazarovra, Bogdanovra, Lunacsarszkijra és másokra - zúdult, akik Mach és Avenarius akkortájt divatos és befolyásos filozófiai nézetei felé tájékozódtak, és bírálták a Plehanov által képviselt marxista ortodoxiát, miközben maga Plehanov politikai téren éppen akkor távolodott el a bolsevikoktól. Ami az elméleti nézeteket illeti, Lenin Plehanov oldalán állt, és mérhetetlenül felbosszantotta, hogy frakciótársainak írásai olyan látszatot keltenek, mintha a bolsevikok által hirdetett stratégia a marxizmus revízióján alapulna, és a mensevikek képviselnék az igazi marxizmust. Polémiájának alaphangját Lenin annak állításával adja meg, hogy a machisták gondolataiban nincs semmi új, csupán Berkeley kétszáz éves érveit melegítik föl, s hogy ezek az érvek lényegük szerint a vallás és istenhit védelmét szolgálják, amint azt Berkeley nem is rejti véka alá. A német kiadáshoz írt előszavában Gyeborin részletes képet ad ezekről a belharcokról, amelyeknek a frontvonalai azonban sokkal kuszáltabbak voltak annál, hogysem első olvasásra világos áttekintést lehessen kapni róluk. József Attilát ez a háttér alighanem kevésbé is érdekelte; mindenesetre a fordítást ott kezdi, mondhatni in medias res, ahol Lenin a voltaképpeni filozófiai vitakérdést exponálja. József Attila fordítását, amelyet minden jel szerint magának készített, nem volna méltányos professzionális mércével mérni. Az eredetivel való összehasonlítást mindenekelőtt arra látom alkalmasnak, hogy képet kapjunk József Attila németszöveg-értéséről, különös tekintettel a filozófiai értekező prózára.8 A gépirat szövegét legfeljebb nyersfordításnak minősíthetjük: sokszor túlságosan tapad a német mondatszerkesztéshez, ahol pedig él a fordítói szabadsággal, az eltérés olykor önkényesnek hat. Ezt is, azt is annak jeléül veszem, hogy bár a fordító egészében véve jól érti az olvasott szöveget, de annak értelmét nem fogja kézben teljes biztonsággal, és egy-két helyen félre is érti. Alább néhány ilyen helyet vizsgálok meg közelebbről. A gépirat harmadik mondatában ezt olvassuk: „Amikor azt magyarázzák, hogy az anyag érzeteket okoz oly módon, hogy érzékszerveinkre hat, akkor a materialisták alapelvének valami ismeretlent 8 „Eredetin” persze itt és a továbbiakban nem az orosz eredetit értem, hanem annak német fordítását. 194