Farkas János László: A meglett ember. Válogatott tanulmányok - Opus. Irodalomelméleti tanulmányok. Új sorozat 18. (Budapest, 2020)
Szemlélet és ihlet. József Attila-tanulmányok
mint itt, egyes számú ragozott esetben is megkapja ezt a végződést. A dolog érdekessége, hogy ugyanebben a mondatban ugyanez a grammatikai különlegesség rögtön ezután még egyszer előfordul, és másodszor József Attila már gond nélkül egyes számban fordítja: „aus dem Werk eines alten Idealisten” - „egy öreg idealistának [...] munkájából”.10 11 Az a bizonyos orosz materialista Plehanov, amint erre az előző bekezdés egy zárójeles közbevetése is utal. Lenin sunyi eljárásnak tartotta, és vitapartnereinek a szemére lobbantja, hogy miközben kritikájuk érdemben a klasszikus tanok alapjai ellen irányul, név szerint csak Plehanovot támadják, és nem vallanak színt arról, hogy miként viszonyulnak Marxhoz és Engelshez. József Attila fordítási pontatlansága tartalmilag nem túl jelentős, de csorbítja a lenini retorika élét, és arról tanúskodik, hogy ő a vitának ezt a dimenzióját nemigen érzékelte. Egy másik hely, ahol legalábbis felmerül a fordítási hiba gyanúja, a gépirat utolsó bekezdése: „így szól Berkeley munkájának 3. pontjában és mindjárt vitába is száll azokkal az emberekkel, akiket materialistáknak nevez. »Mert - mondja - amit mondani szokás nem gondolkodó dolgoknak föltétien létéről anélkül, hogy valamilyen vonatkozásban föl ne fogtuk volna, az teljesen értelmetlennek látszik. Ilyen dolgoknak a léte képzettélevés. Esse is percipi, esse est percipi.”11 A Berkeley-idézet első mondatának fordítása („Mert [...] értelmetlennek látszik.”) ugyan szóról szóra megegyezik az eredetivel, de aligha tekinthető megoldottnak: a magyar mondat elég nyögvenyelős, és 10 Persze ebben az összefüggésben az „alt” melléknév magyarul régit, nem pedig öreget jelent. Vajon József Attila nem tudta ezt? Vagy tudta, csak stilárisan kicsit meg akarta bolondítani a szöveget? (Ami azt illeti, Berkeley huszonöt éves volt, amikor hivatkozott munkáját megírta, szóval egy-két évvel fiatalabb, mint a fordítást készítő József Attila.) 11 A gépirat itt fejeződik be. Mivel előbb egy nyitó idézőjelet látunk, záró idézőjel viszont nincs, az a látszat keletkezhet, hogy a szöveg egy idézet kellős közepén egyszer csak megszakad. Ez azonban nem így van: az eredetiből látni, hogy a záró idézőjelnek ott a helye a szövegen belül, és a gépiratból csak azért hiányzik, mert József Attila elmulasztotta beütni az utolsó előtti mondat végén. 196