Farkas János László: A meglett ember. Válogatott tanulmányok - Opus. Irodalomelméleti tanulmányok. Új sorozat 18. (Budapest, 2020)
Szemlélet és ihlet. József Attila-tanulmányok
Különösen itt erős a kontraszt: az Eszmélet következetesen elhárít minden bensőségest. Maga a „lélek” szó kétszer fordul elő a versben. A III. szakaszban: .. .e léha, locska lelkek közt ingyen keresek bizonyosabbat, mint a kocka. A VI. szakasz nem annyira elhatárolódó, már csak azért sem, mert itt az alany saját leikéről van szó, de annál inkább megerősíti, hogy a lélek nem lehet a keresett bizonyosság lelőhelye: lm itt a szenvedés belül, ám ott kívül a magyarázat. Sebed a világ - ég, hévül s te lelkedet érzed, a lázat. Rab vagy, amíg a szíved lázad -Az utolsó szakasz vége pedig csupán láttat egy „abszolút taglejtést”, s nem esik szó arról, hogy mi történik belül ezenközben: „könyöklök és hallgatok”. Én ezt nem úgy értem, hogy hallgat róla, vagy nem talál rá szavakat. Ellenkezőleg. Kár szót vesztegetni érzésekre és lelki történésekre, amikor „ott kívül”, szemünk előtt „a magyarázat”. A vers végén ott van, kívül a kivilágított és tovatűnő nappalokon: az örök éj. Megtalálta és kimondta a kellő szót, nincs szükség többre. A felidézett látvány magáért beszél, és mindent elmond. Az összevetéshez választott következő vers nem annyira közismert, mint a Petőfié, de időben és tárgyában közelebb áll József Attilához. Itt finomabb kontrasztokra számíthatunk. Babits Mihály Psychoanalysis Christiana című versének (1927) első strófája: Mint a bókos szentek állnak a fülkében kívülről a szemnek kifaragva szépen, de befelé, hol a falnak fordul hátok, csak darabos szikla s durva törés tátog: ilyen szentek vagyunk mi! 216