Farkas János László: A meglett ember. Válogatott tanulmányok - Opus. Irodalomelméleti tanulmányok. Új sorozat 18. (Budapest, 2020)
Szemlélet és ihlet. József Attila-tanulmányok
Az idézetből nem tűnik ki közvetlenül, ami József Attila ekkoriban keletkezett művészetbölcseleti írásainak egyik vezető gondolata: az, hogy az érvényesség hangsúlyozásával nemcsak a pszichologizmustól különbözteti meg magát, hanem a Pauler-féle antipszichologizmustól is, amennyiben Pauler superiorái közül egyedül ezt vallja a magáénak, és az erkölcsi és esztétikai értéket ehhez képest mint másodlagost kezeli, vagy egyenesen elveti. A vers bírálójának, állítja, nem arról kell beszámolnia, hogy a vers milyen érzéseket keltett benne, de nem is a mű értékeit kell latolgatnia és viszonyítania. Az egyetlen eldöntendő kérdés, hogy a vers valóban vers, önmagában érvényes alkotás, vagy nem. Az abszolútum felfogásában is erős különbséget regisztrálhatunk. Pauler egy sajátos, sokban Leibniz monadológiájára emlékeztető szubsztanciatant ad elő: szükségképpen egynél több szubsztancia van, de számuk véges, a szubsztanciák hatást fejtenek ki és szenvednek el, és amennyiben hatást fejtenek ki, öntevékenyek stb. Mindebből Pauler szerint elkerülhetetlenül következik, hogy a szubsztanciák között lennie kell egynek, amely végső soron minden hatás forrása, de önmaga nem szenved el külső hatást, így abszolút öntevékeny: maga az abszolút lény.50 József Attila, mint 1928 táján fogalmazott kézirataiból kitűnik, maga is nagy kedvvel kalandozott ezen a spekulatív terepen. De az is kitűnik, hogy az abszolútumhoz, annak pozitív tételezésével és öntételezésével szemben, ő egyfajta negatív dialektikával próbált hozzáférni. Többször papírra vetett tétele: „A dolog állaga a nemlét” (az „állag” szót a „szubsztancia” terminus magyarításának szánja). Egyszerűbbnek látszana azt mondani, hogy a dolgoknak nincs szubsztanciájuk. Ebből azonban nem jönne ki a kívánt végkövetkeztetés: „A nemlét ősállag, az állagok állaga: dolog nincsen és nem lehet nemlét nélkül, nemlét nincsen, de lehet, dolog nélkül: világunkban nincsen abszolutum, de megvan az abszolutum lehetősége ”51 „Piros hajnalok hosszú sorban / Suhannak el és részegen / Kopognak be az ablakon.” Az összevetést (az iramló nappalokkal) persze itt is csak azért érdemes megtenni, hogy annál inkább kiugorjon a különbség. 50 Pauler Ákos, Bevezetés afilozófiába, i. m., 185-189. sí József Attila, Ady-vízió (1928), in JATC1 1995, 42. 222