Farkas János László: A meglett ember. Válogatott tanulmányok - Opus. Irodalomelméleti tanulmányok. Új sorozat 18. (Budapest, 2020)
Szemlélet és ihlet. József Attila-tanulmányok
Toldi is álmában csehen győzedelmet És nyert a királytól vétkéért kegyelmet. József Attila ezt fűzi hozzá: „Az Aranytól vett példa különösen szép: megfelel az álom technikájának, amely az egymásra következő eseményeket együtt fejezi ki.”15 Az „álom technikája” kifejezés az „álommunka” közeli szinonimájának tekinthető, és József Attila azért tarthatta alkalmasabbnak itt a „technika” szót, mert végül is egy költői alakzatról van szó: Toldi az, aki álmodik, aki az álommunkát végzi, és maga a vers ezt megjeleníti számunkra, olyan költői technikával ábrázolja, amely analóg ugyan az álommunka sűrítő tevékenységével, de nem azonos vele. Itt megint a Kassák-kritika mondatát idézhetjük: „a művészet abban különbözik mindenfajta álomtól, a képzelet minden csapongásától, hogy a tudatnak, léleknek mélyéről felmerülő képeket értelmesen rendezi”. De hozzáteszem, amit a Kosztolányi-recenzió is tanúsít, hogy ez a különbségtétel egyáltalán nem akadályozza meg József Attilát abban, hogy szüntelenül és minden aggályoskodás nélkül átlépje azokat a határokat, amelyek a tényleges álmot a nappali révedezésektől s mindkettőt a költői műtől elválasztja. A köztük fennálló analógiák, strukturális azonosságok nem kevésbé fontosak számára, mint a különbségek. Itt megjegyzem még, hogy Freud az álommunkának a sűrítésen kívül további három teljesítményét emeli ki: az eltolást, a gondolatoknak látási képekbe való áttételét és egyfajta másodlagos megmunkálást. A lélek mélyéről felmerülő képek „értelmes rendezését” tekinthetjük úgy, mint e másodlagos megmunkálás - ébren végzett - megfelelőjét. Ezzel kapcsolatban egy másik álomelméleti szöveget is bevonnék az értelmezésbe: Bergsonnak az álomról szóló előadását, amely T nevetés című népszerű, a múlt század első negyedében két kiadást is megért kötetében olvasható. Ebből idézek: „Hunyjuk be szemünket s nézzük figyelmesen, mi történik látómezőnkben. Sokan azt fogják mondani, hogy nem történik semmi, nem látnak semmit [...] De [...] lassan-lassan sok mindenfélét fognak látni. Először is általában fekete alapot. Ezen a fekete alapon néha ragyogó pontokat, amelyek jönnek-mennek, emelkednek, szállnak [...] Gyakrabban ezerszínű is Lásd in JAÖM3 1958,192; illetve in JATC 2018, 1169. 236