Farkas János László: A meglett ember. Válogatott tanulmányok - Opus. Irodalomelméleti tanulmányok. Új sorozat 18. (Budapest, 2020)
Szemlélet és ihlet. József Attila-tanulmányok
„ihleti tartalom” nem azonos a formaelemek közvetlen tartalmával, hanem minden egyes formakvantum a tartalom, az ihlet egészét hordozza. Amikor József Attila azt hangsúlyozza, hogy az ihlet előbb hozza létre a formát, s azután tölti ki, teszi szemléletivé, az alkotást belső, szubjektív oldaláról jellemzi, s azt emeli ki, hogy az egységes ihletnek logikai elsőbbsége van a szemléleti-kvantált megvalósítása előtt. A befogadás oldaláról pedig így írható le a folyamat: kívülről a műalkotásról intuíciónk van, ezért tudjuk egyes részeiről, mit jelentenek. Belülre helyezkedve viszont nem a szemléleti jelentést, hanem az ihletet reprodukáljuk. „Előbb” megragadjuk az egészet, s a részeket ebben az egészben feloldva szemléljük. Világos, hogy ez az „előbb” és „utóbb” bonyolult dialektikus közvetítésekben valósul meg. Az ihleti tartalmat a szemléleti tartalom közvetíti, vagy az alkotás oldaláról: a kifejezés aktusa. Azonban a szemléleti tartalmat az ihlet közvetíti; az igazi szemléleti jelentés csak az egészben nyeri el a maga értelmét. Az időbeli különbségtevés - „előbb”, „azután és csak azután” - a logikai „előbb”-et és „utóbb”-at fejezi ki. Ezzel József Attila ismérvet nyert a tartalom és forma elválasztására anélkül, hogy magát a műalkotás egyes részeit egymással szembeállítaná. S ha Crocénél a műalkotás egészében azonosult az alakot adás, a kifejezés aktusával, József Attila megkülönböztet egy korábbi mozzanatot, az ihletet, mely a kifejezés aktusában nem vész el. Az ihlet pedig a „világegészet” zárja magába. Összefoglalva tehát: a műalkotásnak nincsenek részei, a műalkotásban a formával azonos, attól mégis különböző tartalmat, az ihletet ragadjuk meg. A tartalom azonos a formával, hiszen nincsen rajta kívül, sőt csak a formán keresztül van. S különböző is, hiszen a forma részekre osztható, míg a tartalom osztatlan egész: ezért a forma-részek nem egy megfelelő tartalom-részt közvetítenek, hanem mindig a tartalom-egészt, az ihlet-egészt, a világegészt. A tartalom csak a formán, a kifejezésen keresztül van adva, mondja Croce, így a tartalom és forma megkülönböztethetetlen. József Attila esztétikája mögött az a dialektikus felismerés rejlik, hogy az kapcsolódik, de figyelembe véve az Irodalom, és szocializmus terminológiai előrelépését, a tartalom és forma kapcsolatára való áthelyeződést. - A szerk. 26