Farkas János László: A meglett ember. Válogatott tanulmányok - Opus. Irodalomelméleti tanulmányok. Új sorozat 18. (Budapest, 2020)
Szemlélet és ihlet. József Attila-tanulmányok
A József Attila-i módszerben viszont a szemléleti tartalom csak közvetíti az ihleti tartalmat - s nem anyagán, hanem elemei összefüggésein keresztül. Válaszként egy megközelítő megoldást, egy hipotézist vázolnék fel. A szocialista líra másik nagy egyénisége, Majakovszkij költészetébe az epika erőteljes behatolását figyelhetjük meg. Az epika behatolása a lírába természetesen a láncszerűséget, a szemléleti és ihleti tartalom közvetlen egybeesését eredményezi. Petőfinél is megfigyelhető hasonló epizálódás; s „lobogója” nyomán az 1945 utáni magyar költészet fővonalában is jelentkezik e törekvés. (Ennek értékelése ismét más kérdés. Tény, hogy e törekvés nem egészen természetes úton jött létre, ám nem lehet merőben inadekvátnak sem minősíteni. Benjámin László vagy Juhász Ferenc költészete épp az epizálás jegyében nőtt jelentőssé.) Ennek oka nagy általánosságban az volt, hogy az epikus szemléleti anyag egyszerre lehetett közvetlenül egyetemes is, meg személyes is a forradalmi helyzet körülményei között. A személyes cselekedet ebben a szituációban közvetlenül mint forradalmi tett realizálódhatott. József Attila elidegenedett társadalombeli költő volt, aki nem támaszkodhatott a történelmet ténylegesen és közvetlenül alakító tömegre. Ebben a világban a szemléleti, közvetlenül adott valóság személytelen és partikuláris. Ez az a világ, mellyel József Attila szembekerült, s mellyel szemben sem adja fel a személyesség és egyetemesség igényét. Ezt csak gondolati úton érhette el. Az elidegenedett valóság és a marxista világnézetű költőiség találkozásából ezért született egy minden eddiginél differenciáltabb intellektuális líra. S az intellektuális líra nem veszíti el képi-szemléleti közvetlenségét, színességét. Az intellektualitást, a tudatos költőiséget az a veszély fenyegeti, hogy illusztrációvá válik. A „láncszerű” kompozíció ezen is túlemel. Az illusztráció esetében a szemléleti tagoltság közvetlenül azonos egy gondolati lánccal, s így egyoldalú és színtelen kép jön létre. A „szerpentinben” a költői képanyag jelentése egy; a tárgy dialektikus gondolati elsajátításán alapuló megszerkesztettségben önmagán túlemelkedik. József Attila költészetének intellektualitása egy sajátos történelmi körülmény szülötte. Azonban e költészet azért nagy, mert a konkrét 31