Farkas János László: A meglett ember. Válogatott tanulmányok - Opus. Irodalomelméleti tanulmányok. Új sorozat 18. (Budapest, 2020)
Szemlélet és ihlet. József Attila-tanulmányok
A kép Klárisok a nyakadon békafejek a tavon. Báránygané, bárányganéj a havon. Ez a kép vésődik az ember emlékezetébe. Éles vonalakkal rajzol a transzpozíciós képzettársítás: gyöngysor a nyakon - dudorok sima felületen - sötétlő foltok fehér síkon. Ez a kép projektív geometriája, de oly kemény és elidegenítő kontrasztokban realizálva, hogy az utolsó soroknál már-már úgy érezzük: a költői vakmerőség túltesz a mértéken. Kézenfekvő volna az értelmezés: a gyöngy csak csúfítja a lányt, s - közvetve - így emeli ki belőle, az abszolút költői szuverenitás némiképp tetszelgő fitogtatását. „Én, József Attila, itt vagyok”: nekem mindent szabad, bármihez nyúlok, bármire nézek, az pillantásom nyomán költészetté alakul. Nem a vulgárist érzem az utolsó két sorban, épp ellenkezőleg: faluszéli, fagyos kora reggel jelenik meg, behavazott legelő, melyet a báránygané úgy pettyez - s itt a transzponált kép tartalma sugárzik vissza rá -, mint fehér bőrt a gyöngy. Ez is lehet szép. Csak szem kell hozzá. S ez a benyomás erősödik, amikor a verset megpróbálom belehelyezni József Attila életrajzának tényei közé. A vers Vágó Mártának íródott 1928-ban. Ez a körülmény sajátos színt ad a hetykeségnek. Nem egyszerűen az erőfölösleg kimutatása: szól valakinek; s nem általában a fiú szól vele a lányhoz, hanem a szegény fiú a gazdag lányhoz. Hisz a Vágó Márta iránti szerelmét nagyon intenzíven úgy élte meg, mint egy társadalmi választóvonalon áttörekvő kapcsolatot. „Egyjómódú leányt szerettem,/osztálya elragadta tőlem.” Honnan ez az érzés? Miért éppen Mártával szemben érezte oly elválasztónak az osztálykülönbséget? Előbb is, később is szeretett középosztálybeli lányt hiába, miért Márta? Akármiért, e tudásunk belopódzik a sorok közé, s mintha némi szerepjáték színét adná a tisztán kifejező, dalszerű alaphanghoz. Tudásunk lopja be e színt, vagy ott van az már? Most felfigyelünk arra, a megszólított lányt festő tájkivágások - és nemcsak ebben a strófá-34