Farkas János László: A meglett ember. Válogatott tanulmányok - Opus. Irodalomelméleti tanulmányok. Új sorozat 18. (Budapest, 2020)
Tverdota György: Farkas János László József Attila-tanulmányai
Elindult tudományos és szerkesztői pályáján, de szemét rajta tartotta az alakuló József Attila-szakirodalmon. Szorgalmas, figyelmes, hozzáértő és megvesztegethetetlen olvasója volt azoknak az írásoknak, amelyek a gondolkodó József Attila munkáit tárgyalták. Erre a figyelemre csak utólag derült fény, amikor megjelentek József Attilával kapcsolatos publikációi. Magam is ezen a területen működtem, ezért számos alkalmam volt megtapasztalni jóindulatú, de kritikus figyelmét. Ha olyan megállapításokat tettem, amelyekkel egyetértett, akkor ezeket nyugtázta, jóváhagyta. Akkor szólalt meg a higgadt, de nem könnyen kivédhető polémia hangján, amikor úgy érezte, hogy állításaim nem helyesek, vagy helyesek, de nem kielégítőek, kiegészítésre, továbbgondolásra szorulnak, vagy legalábbis kételyeket ébresztenek benne. Több olyan pont van, amelyen máig is a magam igazát érzem erősebbnek (például a Bergson „eszmélet”-fogalma és József Attila Eszmélet-ciklusa közötti összefüggés kérdésében elfogadom a kiegészítését, hogy érdemes számolnunk Pikier Gyula eszméletfogalmával is, ám ennek jelentőségét kisebbnek látom, mint ő vélte), de nem egy olyan részlet akad, amelyben, úgy érzem, neki volt igaza. A szakma fejlődésének ez a korrekciós továbblépegetés a normális útja. Sokkal érdekesebb, amikor nem az én állításaimat bírálta felül, hanem az általam felfedezett, általa helybenhagyott tényállást gondolta tovább kritikailag. Az Irodalom és szocializmus megértésének egyik feltétele az volt, hogy feltárjuk Pauler Ákos filozófiájának a költőre gyakorolt befolyását. Az általam elvégzett munkával Logika, de című tanulmányában egyetértett, de Paulernek a költőtől idézett gondolatait szigorú bírálatnak vetette alá. A „tiszta logika” magyar képviselőjét hibás logikai okfejtéseken kapta. Megkérdőjelezte Pauler számos tételének meglapozottságát. Erre én már nem merészkedtem volna. A jártasságom a logikai platonizmus területén nem volt olyan alapos (mint az övé), hogy a Bolzanótól Husserlig és tovább fejlődő gondolati vonalon haladó Pauler logikai felkészültségét levizsgáztassam. Farkas János elkerülte azt a csapdát, amelybe számos kiváló József Attila-kutató beleesett. Szinte divatossá vált József Attilában a világirodalmi rangú költőt látni, aki intellektuális teljesítményét tekintve legföljebb a középszerűség szintjére jutott föl. János fölismerte, hogy a költői és a gondolkodói működés nem választható el egymástól. Nem érthetjük meg költészetét, ha értekező prózáját nem vesszük komolyan, 423