Farkas János László: A meglett ember. Válogatott tanulmányok - Opus. Irodalomelméleti tanulmányok. Új sorozat 18. (Budapest, 2020)
Szemlélet és ihlet. József Attila-tanulmányok
Megírták már, hogy hántolták ide-oda József Attila csontjait.5 A sokat emlegetett marsbéli megfigyelő talán a rendszerváltás históriáját is úgy észleli, hogy egy jól körülírható populáció különböző helyekről csontvázakat kapar ki a földből, s ás el újra egy viszonylag szűk körzet megjelölt pontjain. „Temessük el végre József Attilát, hagyjuk nyugodni, hagyjuk a műveit élni!” - szólít Paneth Gábor recenziója végén. Valóban, így kellene. így kellene? Először is lássuk be, hogy nem mi vagyunk, akik őt nem hagyjuk nyugodni: ő nem hagy nyugton bennünket, és nemcsak a művével, hanem azzal, ami ő volt. Másodszor pedig: van-e ennek az óhajnak realitása, ha igaz, amit leírtam? Én nem akarok - és persze nem is tudnék - minderről a gyógyító pszichiáter szemszögéből írni. A leírt tünetek kétségtelen lelki zavarokról tanúskodnak, és én is szenvedek bennük. De ragaszkodom is hozzájuk. Talán vesztemre - de nem vagyok biztos benne, hogy ezekben a megnyilvánulásokban csak a lelki zavarodottságjeleit kell látni, s nem egyben az öngyógyítás erőfeszítéseit.6 Az idétlenkedés olykor jól szolgál, ha végképp nincs más. Ingmar Bergman filmjében láttuk, amint a gyermek Alexander szeretett apjának temetésén ezt motyogja maga elé: „Dögök-ördög-szar-pokolpicsa-fasz-sátán.. .”7 Ha egy világ összedől - mert a filmbéli Alexander számára éppen ez történik -, ennél okosabbat aligha lehet mondani, s nem segít-e át ez legalább a pillanaton? Nem minden időtlenség megváltó persze, de olykor jó, ha egy-egy kéznél van. Az idétlen gyermek Az, amit a pszichológusok tudattalannak neveznek, a valóságban többnyire nem más, mint efféle gyermeki - vagy épp felnőtti - idét-5 Farkas László, Szegény József Attila sírjai, Elet és Irodalom, 1988. december 16. 6 Az öngyógyítás problémájáról sokat tanultam Paneth Gábor könyvéből: A labirintusjárataiban. Pszichiátria, kultúra, klinikum, Budapest, Magvető Kiadó, 1985. 7 Vö. Ingmar Bergman, Fanny és Alexander, ford. Kúnos László, Budapest, Árkádia Könyvkiadó, 1985, 87. 49