Farkas János László: A meglett ember. Válogatott tanulmányok - Opus. Irodalomelméleti tanulmányok. Új sorozat 18. (Budapest, 2020)
Szemlélet és ihlet. József Attila-tanulmányok
Ha a természetes idegenkedés vagy megbotránkozás első benyomásán túl tudjuk tenni magunkat, két módja van, hogy elfogadjuk és feldolgozzuk őket. Láthatjuk bennük egy beteg lélek tünetét, melyből diagnosztizálni lehet az önpusztításhoz vezető kórt. S csodálni lehet, hogy a pusztuló személyiség maradéka milyen nagy költői teljesítményre képes. De van egy árnyalattal eltérő olvasat is. József Attila szándéka ezekkel az írásokkal nem tünetek produkálása volt, hanem az öngyógyítás. Hogy a kúra sikertelen volt, nem érvényteleníti az intenciót.10 Magától értetődik, hogy ezzel nem azt mondom, hogy bárki is kipróbálja magán ezt az eljárást. Éppen ezért választhatjuk külön az intenciót a tényleges kimeneteltől, mert számunkra az ő életproblémáinak természetesen nincs akkora tétjük, mint neki magának volt. Paneth Gábor joggal utasítja el a bűnbakkeresést - ahogyan ezt a recenzeált kötet szerkesztői is kinyilvánítják -, s kissé paradox módon hozzáteszi: ha volt egyáltalán bűnös, az maga a költő volt. Ezt én úgy értem, hogy van egy pont, amelyen túl a mások felelősségének firtatása már a költő szuverenitását sérti. Visszakanyarodva a Kunsztkámerához: úgy érzem, elbeszélése nem az én tudattalanomról szól. Én mint külföldi soron kívül nyertem bebocsáttatást, és ma sem tudom pontosan, hogy vendéglátóim miért tartották fontosnak, hogy megmutassák nekem. Amit láttam, meggyőzött, hogy Nagy Péter valóban zseniális városalapító volt, s nemcsak pompás homlokzatokat emelt, de berendezett egy olyan intézményt is, ahol a városlakók megtekinthetik tudattalanjukat. Társadalompatológus is volt, ha a profilaxist is beleértjük e mesterségbe. Kunsztkámerámul én inkább vállalom József Attila Szabad-ötleteit a maga abortált kétfejűivel. Kevésbé érdekel benne a betegség, annál 10 Paneth Gábor kiemeli, hogy „itt tényleg ötletekről van szó, és nem arról a bizonyos szabad asszociációs folyamatról, amit a pszichoanalitikus módszer megkíván”, és hozzáteszi: „Lehet, hogy József Attila sajátos egyéni gondolkodásmódja miatt talán nem is tudott vagy nem akart »szabadon asszociálni«, és esetleg ez is oka lehetett annak, hogy nem volt sikeres az analízise.” (Paneth Gábor,A JózseJ.Attila-komplexum, i. m., 51.) Volt benne tehát valami, ami ellenállt a gyógyításnak: „sajátos egyéni gondolkodásmódja”. Azt hiszem, nem Paneth Gábor ellenére fogalmazok így: ellenállt, hogy kigyógyítsák önmagából. 52