Farkas János László: A meglett ember. Válogatott tanulmányok - Opus. Irodalomelméleti tanulmányok. Új sorozat 18. (Budapest, 2020)
Szemlélet és ihlet. József Attila-tanulmányok
inkább a szándék: szabadulni tőle. Pontosabban ebben a keretben érdekel a betegség természete is, hiszen az a maga ellentétes módján formálja a szándékot is, és ezért kíváncsian olvasom a pszichiáterek felvilágosításait. De ha a szándékot nézem, nemcsak a szellemmel ellentétest, nemcsak a szellem leépülését tudom megfigyelni, hanem egy alváz összeeszkábálásának kapkodó igyekezetét, hogy legyen, mi megtartsa a szellemet. Ez az igyekezet hiábavaló volt, a betegség kerekedett felül. De a betegség az ő betegsége volt, s ami rajta nem segített, segíthet rajtunk, amikor elemeket keresünk a szellem, a vele rokon szellem megtartó alvázához. Idétlen és időtlen: a hangzás hasonlósága nem véletlen, a két szó eredetét tekintve ugyanaz. Mi ez: a nyelv botlása, elszólása, mellyel zavarodottságát leplezi le; vagy okszerű ökonómiája, hogy az elhullott patkószeget sem hagyja ott az úton, háthajó lesz valamire? Szóval: ne akarjunk annyira megválni József Attila-komplexumunktól. Egy kétfejű Szükségesnek látom kimondani, ami, remélem, amúgy is kiderült, hogy írásom polemikus fordulatai nem a gondolati szembenállás stiláris alakzatai. Hozzá, és nem ellene szólok. Ugyanezt bocsátom előre, amikor gondolatmenetemet a recenzeált kötet két pontjának érintésével folytatom. Két versértelmezési kérdésről lesz szó. Az első Szőke György tanulmányához kapcsolódik: A szabad aszszociációtól a költeményig: ennek az útnak egyik példáját idézem. Szőke György ezt írja: „Özv. József Aronné. Özv. József Attila - olvashatjuk a Szabad-ötletekben. A két név asszociatív kapcsolatba hozása segíthet az özv. József Attila értelmezésében: az elözvegyült anya mellé lép az anya elvesztése által ugyancsak »elözvegyült«, magát olyannak érző fia, s ezzel egyidejűleg apja helyére is kerül. S most nézzük meg a Levegőt! jól ismert (?) záró sorait: Jöjj el, szabadság! Te szülj nekem rendet, jó szóval oktasd, játszani is engedd szép, komoly fiadat! 53