Farkas János László: A meglett ember. Válogatott tanulmányok - Opus. Irodalomelméleti tanulmányok. Új sorozat 18. (Budapest, 2020)
Szemlélet és ihlet. József Attila-tanulmányok
lút kitaszítottja ő. Formátlanságát proletár mivoltából származtatja. A proletár valami egészen alaktalan, híg emberfajta; akiben egy kis vér van, csak kiküzd magának valami szilárdabb meghatározást: előmunkás lesz, kisiparos, valaki. A proletár: senki. József Attila persze költő, és Móricz Zsigmond keresi benne azt az „őserőt”, amely nyomorult proletárlétéből kiemelte, zsenijét érvényesülésre vitte. És csalódottan veszi tudomásul, hogy még ez se, még ebben is egy nyomorult véletlen volt a meghatározó: nővére házassága. De ott is csak szegény rokonként tartották. „Az ő élete kireperálhatatlannak látszott előtte, már akkor is. Energia-készletét a proletársors emésztette föl, már semmije se maradt, csak költői zsenije..A Móricz Zsigmondnak tett gyónás „tehetetlen apellálás lett, már nem hozzám: önmagához. Az istenhez. Ahhoz, aki Nincs, s kellene, hogy Légyen”.19 Ezek a sorok, tudom, megingathatják azt, amit a szabadulás szándékának meglétéről mondtam. És ez nem is lehet másként, ha meggondoljuk, hogy e szabadulás végső eszközéül az élettől való megszabadulást is számításba kell venni. De a csapdát, mely a költőt nem eresztette, hadd lássam egy árnyalattal másképp, mint Móricz Zsigmond látta. Meglehet, a véletlen segítette hozzá, hogy költői tehetségét kiművelhette, de ez a zseni csak valami saját erőkből állt össze. Megvolt benne a mértékfölötti érzékenység és az értelem, az elme kivételes élessége. Persze, egyik sem „ős”-erő. A túlzott érzékenység inkább gyengeség, az értelem túlsága meg éppen nem az ösztönösség ereje. Szóval József Attila valóban nem volt - gondolom, ezzel nem állítok meglepőt - egy Turi Dani. És a Kakuk Marci-szerep is lekopott róla. De proletár sem volt - hanem megveszekedett értelmiségi. Valamennyi képessége erre predesztinálta. És ő értelmiségi életet is élt. Proletárköltő sem volt, ő nem tartotta magát annak. Der freischwebende Intellektuelle - talán leginkább ez volt, ha helyzetét szociológiai kategóriával akarjuk jellemezni: szabadon lebegő értelmiségi. 19 Móricz Zsigmond, Nagyon fáj. Az egyetlen teher: az Élet. József Attila emlékeztet magamra, in Szép Szó JózsefAttila-emlékszám, 1938 (Hasonmás kiadás), Budapest, Szépirodalmi Könyvkiadó, 1987, 29. 60