Farkas János László: A meglett ember. Válogatott tanulmányok - Opus. Irodalomelméleti tanulmányok. Új sorozat 18. (Budapest, 2020)
Szemlélet és ihlet. József Attila-tanulmányok
LOGIKA, DE „A szenvedélyes mozdulat [...], amellyel tárgyát megragadja - a tudósokra és lírikusokra jellemző az.”1 József Attila sokat idézett mondata: „A líra: logika; de nem tudomány.” Az, hogy a költészet nem tudomány, magától értetődik. Hogy a vers mindazonáltal nem összevissza beszéd, hanem van benne módszer, az is világos. Ezt a módszert nevezhetjük tág értelemben logikának is. De József Attila erősebben fogalmaz: nem azt mondja, hogy a lírában van logika, hanem kategorikusan: a líra: logika. A régi logikusok szavajárása szerint: állítása nem inherenciát, hanem szubordinációt mond ki. A logika nem akcidenciája a lírának, nem olyan predikátum, amely „az alanyban van”; a logika genus, melynek az alany, a líra az egyik formája vagy speciese. Egy másik nyilván a tudomány. (Vagy a tudományok valamelyike. Például a logika tudománya.) Ebben az alárendelő mozdulatban van József Attila versmondatának igazi ereje. Szenvedélyes mozdulat. Célja és iránya nem lehet az, hogy a lírát lefokozza. A mondat az állítmányt, a logikát emeli meg, hogy az alany aláférjen. Ez az ernyőként kinyíló és magasba tartott „logika” valami mást kell hogy jelentsen, mint amit e szón csak úgy gondolomformán értünk. Logika, de... De micsoda? A szenvedélyes mozdulat egyik összetevője József Attila antipszichologizmusa. Gyakran találkozunk olyan megítéléssel, hogy e beállítottsága csak addig tartott, amíg meg nem ismerte és magáévá nem tette a freudizmus bizonyos gondolatait. Kétségtelen, hogy e találkozása után másképp vélekedett a pszchológiáról, mint korábban („egy uj természettudomány, a pszichoanalízis”1 2). Csakhogy az 1 Vő. JAÖM3 1958, 179; illetve in JATC 2018, 1017. 2 Hegel - Marx - Freud, in JAÖM3 1958, 268; illetve in JATC 2018,1235. 63