Farkas János László: A meglett ember. Válogatott tanulmányok - Opus. Irodalomelméleti tanulmányok. Új sorozat 18. (Budapest, 2020)
Szemlélet és ihlet. József Attila-tanulmányok
így él a gazdag is, szegény is, igy szenvedünk te is meg én is s még jó, ha az ember haragja nem az embert magát harapja, hanem valaki mást, mert mi lenne, mi történhetne, ha mindig magunkba marna az értelem iszonyú karma? Ennek az utolsó három sornak közeli megfelelője meglelhető az Eszmélet egy másik strófájában: . .nem tudok mást, mint szeretni, / görnyedve terheim alatt - / minek is kell fegyvert veretni / belőled, arany öntudat!” Az Eszmélet fent idézett strófáját a bergsoni filozófia lenyomataként szokás értelmezni: a holt mechanikus determináció és az eleven organikus formák szembeállításaként. Ez az értelmezés nyilván egybevág a vers intenciójával, bár a mechanizmus és az organizmus ilyetén szembeállítása természetesen nem Bergson szabadalma. Vágó Márta feljegyzett egy önkommentárt József Attilától: „»Az élet fája«, mondták azelőtt, és az élőfára gondoltak, de én azt mondom, egy halom hasítottfa, nem élő egység, minőségileg meghatározott valami, mint a növényi sejtek mennyiségeiből kialakult minőség: virág, bokor, valami, hanem csak mennyiségek [...]: kölcsönhatások vannak, fejlődést csak remélünk [...] A jelenben, a valóságban csak szétdarabolt mennyiségek vagyunk”.29 (És hadd utaljak vissza: a „leveles dohány” és a „vágott dohány” egymáshoz viszonyítása talán nem csak analitikus izzadmány volt.) Vágó Márta ezt a magyarázatot magától is a Magad emésztő értelmében gondolja tovább, a személyes és társadalmi viszonyok széthullásának kifejezését olvassa ki az Eszmélet soraiból. Figyelemre méltó észrevétele, hogy a széthullás ellenképe a versben - az önkommentárral ellentétben - nem „az élet fája”, hanem a bokor, mintegy a redukált remény kifejezéseként. Hadd tegyem hozzá, hogy a bokor egyébként is kedvelt és jellegzetes tárgya József Attila verseinek, amelyekben sokszor nagy metaforikus erővel jele29 Vágó Márta, József Attila, Budapest, Szépirodalmi Könyvkiadó, 1975, 224. 89