Farkas János László: A meglett ember. Válogatott tanulmányok - Opus. Irodalomelméleti tanulmányok. Új sorozat 18. (Budapest, 2020)
Szemlélet és ihlet. József Attila-tanulmányok
„Vergilius költői pályája egy anekdotával kezdődik. Apja nem akarta tűrni, hogy poéta legyen és megvesszőzte, mikor verselésen kapta; mire a fiú így könyörgött, önkéntelenül is pattogó hexametert mondván: Parce, pater, virgis, nunquam tibi carmina dicam.”36 Tóth Béla fordítása kevésbé pattogó: „Szűnj meg, apám, a vesszővel, sose mondok többé verset.” Majd hozzáteszi, hogy e sort másik változatban is emlegetik: „Vae, vae, care pater, nunquam iám versificabo.” Ennek Szász Károlytól való fordítását adja meg: „Jajjajaj édes apám, többé soh’sem versifikálok”. - Igazi versifikátori teljesítmény. „...nézd, jaj kész ez a vers is!” Nem kell-e úgy olvasnunk, mint a gyermek Vergilius könyörgésének hűtlen-hű fordítását? Többszörös vagy inkább hatványozott fordítását: latinról magyarra és Vergiliusról önmagára. S ha igen, nemcsak azért saját és legsajátabb verse ez József Attilának, mert a „care pater” „édesanyám”-ra van forgatva, hanem főleg mert a klasszikusat modernre hajlítja. Az anekdotikus sor végén is kész a tiltott vers, az önmagát megszegő fogadalom, amint azt a hexameter hallgatója vagy olvasója nyomban felismeri. De maga a vers önkéntelenül készült. József Attila tudja és ki is mondja, hogy a vers kész, s inkább a versolvasó az, aki csak sokára veszi észre, hogy ez a vers épp attól kész, hogy benne az „ez” önreferáló módon értendő: hogy a reflexivitás alakzata tartja. A magánmítoszt ez rendezi érvényes alakzatba. Egy ekkoriban keletkezett jegyzetében, amely Ütem és fogalom címmel jelent meg a Szép Sióban, József Attila leírja, többeket megkért, hogy olvassák föl neki Csokonai Egy tulipánthoz című versét.37 Kétféle, de egyaránt hangsúlyos olvasási móddal találkozott. Egyesek iskolás szabály szerint felező nyolcasnak fogták föl, s megjegyezték, rossz helyen van a sormetszet: „Te vagy orvo // sa szívemnek”. Mások a ritmust az értelmi tagolódáshoz igazították, és az eredmény József Attila szerint az Ady utáni magyar költészetben egyeduralomra törő 36 Tóth Béla, Szájrul szájra. A magyarság szállóigéi, 2., jav. és bőv. kiadás, Budapest, Athenaeum Kiadó, 1901, 201. 3’ Lásd in JAÖM3 1958, 269-270; illetve JATC 2018,1155-1156. Eredetileg a Szép Szó 16. számában (1937. 5. kötet, 1. füzet, július-augusztus), a 85-86. lapon jelent meg. 96