Fenyő Ervin (szerk.): Széchenyi választása. Széchenyi István és Seilern Crescence levelezése I, 1825–1837 (Budapest, 2001)
1-165.
1. Széchenyi István Zichy Károlynénalc [Pozsony,] 1825. október 22. Kedves drága Cr[escence]! Azt mondta nekem, ne írjak Önnek, ha a legkisebb barátsággal viseltetem Ön iránt.1 [13 és 1/4 sor törölve] teljesen megértem, és esküszöm, képtelen lennék tiszta ártatlanságának, erényének tudatát - mely Önt, nem is sejti, mennyire megszépíti és megnemesíti - a szemrehányás egyetlen gondolatával is megzavarni. En nem a bűnre születtem, akármennyi is az, amit életemben szememre kell vetnem - márpedig az sok. - Nem, igazán nem, esküszöm Önnek, szívesebben élnék hazámból számkivetve, mindenkitől feledve — és ez ijesztő —, mintsem lelkének nyugalmát háborgassam. [25 és 1/4 sor törölve] Emléke szívemet egészen el fogja tölteni -. Én minden házias boldogságról lemondtam, amióta ismerem. Szerelmet más nő iránt csak színlelni tudtam volna, de érezni soha: és boldogságomat, nyugalmamat az erény nehéz, göröngyös, de nemes útján fogom keresni -. Ön máris jobb emberré tett. - Ah, ha honfitársaimnak és felebarátaimnak valaha is igazibb szolgálatokat tehetnék, mint amilyeneket eddig tettem: az Ön műve volna. Önnek nem ellenszenves lenni, Ön által becsült és testvérként szeretve lenni - [a lap aljáig 1 és 1/3 sor, majd a következő lapon további 28 sor törölve] Levélfogalmazvány. Napló, 1825. október 22. Magyar Tudományos Akadémia Könyvtára (a továbbiakban: MTAK) Kézirattár K 223. Jékely Zoltán fordítása alapján. 1 Tasner Antal, miként a szöveg nagyobbik részét, az első' két sort is olvashatatlanná tette. Ám valaki megkísérelte a fekete tinta feloldását, s buzgalmának köszönhetően a szöveg első két sora, ha nehezen is, de kiolvashatóvá vált. A továbbiakban azonban az illető nem kísérletezett, a törléseket tiszteletben tartotta. 5