Fodor István: Mire jó a nyelvtudomány? Nyelv és élet (Budapest, 2001)
3. A nyelvészet és a többi tudomány
Ugyancsak anyanyelvűk hangrendszerére formálták a kínai költők saját nemzeti versformájukat, amely a vers szavait a rímen és szótagritmuson kívül a nyelvben meglevő zenei hanglejtés alapján rendezi. A nyelvek rendszere sok összetevőből áll, tehát elég rugalmas ahhoz, hogy többfajta verselési formát befogadjon. Ezért alakulhatott ki három magyar nemzeti versforma. De a nyelvrendszer és a verselési forma között bizonyos korreláció áll fent. Ennek tanulmányozásához mind irodalmi (poétikai), mind esztétikai, mind pedig nyelvtudományi kutatások kellenek. A nyelvészet és irodalom egy további érintkezési területe a stílus tanulmányozása. A stilisztika szintén régi stúdium, már a görögök művelték, és Cicero fejlesztette tovább a latin nyelvre alkalmazott stilisztikájában. A XIX. századig azonban főleg csak az irodalmi stílust tanulmányozták. Saussure tanítványa Charles Bally (1905) teremtette meg a nyelvtudományi stiüsztikát. O a köznyelvet, sőt a beszélt nyelvet tette meg a stilisztikai vizsgálatok tárgyává, ebből a szemszögből vizsgálván az irodalmi és költői stílust is. A kettő között azonban nincs lényeges különbség. Ma már a stílusvizsgálat két ágát inkább csak a cél és felhasználás szempontjából különböztetjük meg. A köznyelvi és beszélt nyelvi stílus kutatása nyelvtudományi feladat, az irodalmi stílus általánosságban való vizsgálata inkább az irodalmi stilisztika hatáskörébe tartozik. Az egyes írók, költők nyelvének stílusát inkább nyelvészek kutatják, akik igyekeznek teljes képet adni az író nyelvéről, s nyelvének a köznyelvhez, az irodalmi nyelvhez, esetleg nyelvjárási formákhoz való viszonyáról. Ilyen vizsgálatot végzett régebben Rubinyi Mózes Mikszáth Kálmán stílusáról (1910), Soltész Katalin (1965) Babits Mihály nyelvezetéről. Mindkét kutató irodalmi érdeklődésű nyelvész, s ez a tény is mutatja a két ismeretág szoros kapcsolatát a stilisztikai kutatásokban. De nem is lehet merev válaszfalat vonni a kétféle célú vizsgálat között. Ahogyan az írói és költői nyelvezet a köznyelvvel szoros kapcsolatot alkot, belőle fejlődik ki, és ugyanakkor új elemekkel termékenyíti meg, ugyanez áll a stílusra. A modern stílusvizsgálat módszerei a szövegnyelvészeti és szociolingvisztikai eszközökkel felváltva, sőt összefonódva kerülnek alkalmazásra. A stíluselemzés módszereivel a nyelvi sajátságokból meghatározható a vers keletkezésének ideje, helye, körülményei, továbbá nehezen értelmezhető részletei. Wacha Imre (1967) József Attila Egy átlátszó oroszlán... című versét vizsgálta meg ezzel a módszerrel. E költemény 1926 vagy 1927 körül keletkezett József Attila bécsi vagy párizsi tartózkodása idején, és francia fordításban is megjelent Párizsban még azokban az években. A realista elemek mellett expresszionista, szürrealista elemeket tartalmazó szabad formájú vers így hangzik: Egy átlátszó oroszlán él fekete falak között, szívemben kivasalt ruhát hordok amikor megszólítlak nem szabad hogy rád gondoljak munkám kell elvégeznem, te táncolsz, nincsen betevő kenyerem és még sokáig fogok élni, öt hete, hogy nem tudom, mi van veled, az idő elrohant vérvörös falábakon, az utak összebújnak a hó alatt, nem tudom, hogy szerethet-e téged az ember, néma négerek sakkoznak régen elcsendült szavaidért. 301