Fodor István: Mire jó a nyelvtudomány? Nyelv és élet (Budapest, 2001)
3. A nyelvészet és a többi tudomány
Wacha Imre végigelemzi a vers minden sorát, különválasztva a világosan érthető, megszokott jelentésű sorokat a szimbólumokat és szokatlan nyelvi fordulatokat tartalmazó szerkezetektől, s az utóbbiakat magyarázni próbálja. Az értekezés itt idézett részlete az első sor magyarázatát adja: Az Egy átlátszó oroszlán él fekete falak között verssorban, illetőleg mondategységben a fekete falak rész különösebb magyarázatra nem szorul. Valószínűleg Bécset vagy Párizst jelenti, arra vonatkozik, annak házaira, lakásaira és a bennük élő emberekre. A fekete jelző átvitt értelemben általában a barátságtalanság, az idegenség, a társtalanság, megértetlenség hangulatát festi és fejezi ki. Nehezebb megmagyarázni az átlátszó oroszlán kifejezést, fia oroszlán szónak a magyarban a konkrét ’felis leo’ jelentésén kívül még ’harcos, hős férfi’ jelentése is van. Régi, ma már elavult jelentéseként az ’arszlán, dendi, divathős’ is ismeretes. A szó francia hon megfelelőjének szintén megvan a ’bátor, merész ember’ jelentése, de él a franciában a régies ’divatfi’ jelentés is. Hasonló jelentésköre van a német megfelelőnek, a Löwe szónak is. A három jelentés közül a vers mondanivalójának - és József Attila egyéniségének - elsősorban a ’bátor, merész, rettenthetetlen harcos, hős férfi’ jelentés felel meg leginkább. Ezt a feltevést igazolhatják a marxizmust ekkor elsajátító és magáévá tevő, osztályöntudatát ekkor kialakító költő életkörülményei is. Az átlátszó szót - mint jelzőt és mint állítmányt - egyaránt gyakran használja a költő, főleg az ablak, víz szimbólummal összekapcsolva - rendszerint forradalmi vagy forradalmi hangulatú szimbolikus jelentésű képsorokban. A jelző tehát József Attila egyik többször is használt, mondhatnánk kedvelt szava. Jelentését általában a jelzett szó határozza meg, bár minden esetben ott érződik a szó mögött a tisztaság, a jövőbe látás, a nyíltság képzete. A szó jelentése itt a versben egyaránt lehet ’tiszta, nyílt szívű, tiszta szándékú, becsületes’, de lehet ’semmibe vett, olyan, akin keresztülnéznek’ is. A jelző József Attila-i használatából mindkét jelentés kihüvelyezhető. Ami a jelző használatát illeti, nem lehetetlen, hogy a tárgyalt versben francia költői hatásra, talán Verlaine Mon réve familier című versének hatására került bele az oroszlán jelzőjeként az átlátszó szó. Természetesen elképzelhető az is, hogy a költő magyar példák nyomán használta a szót. Verlaine versét ugyanis Ady (transparent = áttetsző) és Tóth Árpád (átlátszó) is lefordították magyarra. József Attila mindkét fordítást jól ismerhette. Ugyanakkor azonban az is nagyon valószínű, hogy a vers francia eredetijét legalább franciaországi tartózkodása idején olvashatta. Az átlátszó szó különben a 20-as évek magyar költészetének is egyik kedvelt szava volt, bár korántsem volt gyakori, mint pl. az autó, repülőgép és a vonat. Éppen ezért a jelző használata ebben az esetben egyaránt lehet magyar és francia költői hatás eredménye. Ha összegezzük mindazt, amit a verssor egyes szavairól, képeiről elmondtunk, a sor értelmét kétféleképpen fogalmazhatjuk meg: 1. Egy nyílt szívű, őszinte, tiszta szándékú, merész és rettenthetetlen, eltökélt férfi él a város szomorú hangulatú vagy idegen, ellenséges és zord falai között; 2. Egy semmibe vett, de eltökélt szándékú, rettenthetetlen férfi él a zord, idegen városban. A nyelvészet és az irodalomtudomány közös problémája az irodalmi nyelv kialakulása. Ez nem minden nyelvre vonatkozóan okoz egyforma nehézséget. A latin nyelvet elsősorban mint irodalmi nyelvet ismerjük. A nyelvtudomány számára nem az irodalmi latin, hanem a vulgáris latinság megismerése ad gondot, amelyre sokkal kevesebb adatunk van a nyelvemlékekből, és inkább a mai újlatin nyelvek történeti adataiból próbálják meg visszaállítani a belső rekonstrukció módszerével. A modern irodalmi nyelvek egy része egyetlen nyelvjárásból alakult ki, amely politikai, művelődési, társadalmi tekintélyt vívott ki magának a többi nyelvjárással szemben. így fejlődött ki a francia irodalmi nyelv az île de France (Párizs környéke) nyelvjárásából, amelyet a királyi udvar beszélt. Az olasz irodalmi nyelv a toszkánai, Firenze és környékén beszélt nyelvjárásból alakult ki, de hangrendszerében a római nyelvjárás hatása is érvényesült. Ezért szokták mondani, hogy az olasz irodalmi nyelv a „lingua Toscana in bocca Romana”, vagyis: toszkánai nyelv római ajkon. Sokkal bonyolultabb azonban a német, a ma302