G. Etényi Nóra: Hadszíntér és nyilvánosság. A magyarországi török háború hírei a 17. századinémet újságokban (Budapest, 2003)
IV. Az előzmények: a török háborúk és Magyarország hírei a német sajtóban
kép élt a törökökről. A Német-római Birodalom német területei nem voltak közvetlenül kitéve a török veszélynek, így kezdetben alapvetően a szomszédos osztrák tartományok törökképét vették át.5 A hírek jórészt a törökök kegyetlenségéről, pusztításáról, a gyermekgyilkosságokról, a keresztények elhurcolásáról, a templomok megszentségtelenítéséről terjedtek el.6 Az ősellenségről kialakult általános kép fenntartásában a birodalmon belül a császári és az egyházi propaganda is komoly szerepet játszott, szükség esetén a török elleni segély megszavazása és a török elleni háború megindítása érdekében. A 16. század elejétől kezdve azonban árnyaltabb kép alakult ki a törökről. Ebben szerepet játszott, hogy mind a tengeren, mind pedig a szárazföldön belátható közelségbe került a folyamatosan terjeszkedő török állam, melyet el kellett ismerni Európában jelen lévő nagyhatalomként. Az Oszmán Birodalom nagy kiterjedése és fegyveres ereje szükségessé tette, hogy a 16. század elején már tárgyaló partnerként, sőt szövetségesként is jelen legyen az európai politikában. A Portát először a francia diplomácia ismerte el, de követek útján fokozatosan folyamatossá vált az érintkezés, 1527-től a császári udvar,7 az itáliai államok és az angolok részéről is. A diplomáciai kapcsolatok révén egyre konkrétabb és árnyaltabb kép alakult ki a szultáni udvarról, a birodalom berendezkedéséről, vallásáról, kultúrájáról, de még félelmetes katonai erejéről is. A törökökről kialakult általános kép megváltozásában a fordulópontot a könyvnyomtatás megjelenése és elterjedése eredményezte, amikor már nem csak hagyományos módon, a krónikákban, a keresztény és históriás énekekben terjedtek az információk. A nyomtatványok révén nemcsak a beavatott politikai és kulturális elit számára lesznek megszerezhetőek a pontosabb ismeretek az Oszmán Birodalomról, hanem széles körben hozzáférhetővé válnak a részletes leírások, a török világot valóban megtapasztaló szemtanúk beszámolói. A 15. század közepén időben szinte egybeesik Konstantinápoly eleste és a könyvnyomtatás feltalálása. Az új média egyre gyorsabban közvetíti az információkat, és egyre inkább jelen van az a nagyhatalom is, melynek terjeszkedése minél gyorsabb híráramlást követel. Már a 15. századvégén, az első, még nagyméretű, drága fametszetes könyvek között nagy számban találhatók a török birodalommal és elsősorban a törökök hódításaival foglalkozó művek. Ezek azonban még csak a szűkebb gazdasági, politikai és kulturális elit számára hozzáférhetőek. Bár a kiadók már ekkor is - üzleti érdekeiknek megfelelően - olyan könyveket nyomtattak, melyeknél bizton számíthattak arra, hogy elkelnek. Az első nagyobb tételben kiadott könyvek között ezért nagy számban találhatunk kalendáriumokat. Az első, mindössze kilencoldalas török kalendárium a Konstantinápoly elestét követő évben, 1454-ben látott napvilágot. A valószínűleg Mainzban, Gutenberg nyomdájában megjelent kiadvány elsősorban a birodalmi rendek törökellenes hangulatát kívánta megteremteni, Bécsúj5 A kérdésről legújabban: Wolfgang Neuber, Grade der Fremdheit. Alteritätskonstruktion und Experientia- Argumentation in deutschen Turcica der Renaissance, in Europa und die Türken in der Renaissance, hrsg. von Bodo Guthmüller und Wilhelm Kühlmann, Tübingen, 2000, 249-266 (Frühe Neuzeit, 54). 6 Josef Bauer, Die Türken in Österreich. Geschichten, Sagen, Legenden, St. Pölten, 1982. 7 Anton C. Schaedlinger, Der diplomatische Verkehr zwischen Österreich und der Hohen Pforte in der Regierungszeit Suleymans des Prächtigen, in Kultur des Islam, Referate einer Vortragsreihe an der Österreichischen Nationalbibliothek, 16-18. Juni 1980, hrsg. von Otto Mazal, Wien, 1981, 91-103 (Biblos-Schriften, 113). 64