Gyertyán Ervin: Visszajátszás (Budapest, 2008)
A giccsek rémuralma
- zsdánovista - Révai-Horváth Márton-féle József Attila-képpel szemben a teljes József Attilát felvállalta és szembeállította a hivatalos felfogással. Ez persze így, ilyen abszolutizált formában, nem igaz. A látszat azért keletkezhetett, mert a költőről hozzám hasonlóan gondolkodók több mint egy évtized óta nem szólalhattak meg. De Fejtő vélekedése Párizsban, Ignotusé Londonban, Bori Imréé Újvidéken, Mészáros Istváné Olaszországban nem állott távol az enyémtől. Mint ahogy idehaza is többen éltek még - emlékezetem szerint Németh Andor, Komlós Aladár, Tersánszky Józsi Jenő is, és még mások - akiknek a kulturális diktatúra befogta a száját, vagy akik, mint maga Szabolcsi is - később kerültek szembe Révaival. Szabolcsi teljesítménye, négy életrajzi kötete a József Attila-kutatás kimagasló jelentőségű alapvetése, amely megkerülhetetlen minden József Attila-kutató számára, és Szabolcsi imponáló szellemi rugalmasságáról, tárgyilagosságáról, érzékenységéről és fejlődőképességéről tanúskodik. De 1963-ban ez még nem volt előre látható. Akkor még úgy tűnhetett, hogy miként Pándi a Petőfi-, Király az Ady-kutatásban, úgy Szabolcsi a József Attila-kutatásban Révai zsdánovizmusának a helytartója, a párt irodalompolitikájának egyik oszlopa. Úgyhogy én abban a hitben írtam ezt a könyvemet, hogy benne is ellenfelemet láttam. A fő ellenfelemet. Szerencsére ebben nagyot tévedtem. Az idők során nemcsak harcostársak, de barátok is lettünk. Ma irodalomtörténet-írásunk egyik klasszikusát látom benne. De azt álszerénység lenne tagadnom, hogy a hazug leegyszerűsítés vasfüggönyét nekem sikerült áttörnöm József Attilával kapcsolatban, és valami olyasminek adtam hangot, aminek hiányát az egész irodalmi közvélemény érezte. Ahogyan atyai barátom, Komlós Aladár mondta, kaput nyitottam. Ezen a kapun aztán elmélyítőim, árnyalóim, kiegészítőim valóságos hadserege özönlött be, s mire a költő születésének századik évfordulójához értünk, ez a gazdag és értékes József Attilairodalom szinte betemette az én utat nyitó kezdeményezéseimet. Mára a József Attila-irodalom hatalmassá duzzadt, és kitűnő kutatói egy külön társaságba is tömörültek. Mai József Attila-képünk már nemcsak Marxot, Freudot, az egzisztencializmust jegyzi a költő inspirálói sorában, de szinte az európai kultúra teljességét a görögöktől 115