Gyertyán Ervin: Visszajátszás (Budapest, 2008)
A giccsek rémuralma
kezdve a felvilágosodás nagyjain át Bergsonig, Ferencziig s a freudizmus és a strukturalizmus más úttörőiig. Számukra én valóban csak kaput nyitottam. József Attila költészetében való jelenlétüket már az utánam jövő kutatók fedezték fel, bizonyították be, beengedve eszméiket a költő és versei szellemi meghatározói sorába. Ez érthetővé teszi, hogy a nemzetközi emlékévben én, aki a nyolcvanas évek óta semmi lényegeset nem publikáltam, már nem voltam sehol. Lapok, orgánumok nem kértek tőlem megemlékezést, tanulmányt, nem vették fel gyűjteménybe valamelyik régebbi írásom, és csak két gimnáziumi irodalomtanárnak jutott eszébe, hogy valaha tőlem is tanultak József Attiláról. De nem a mellőzöttség fájt, hanem az, hogy nem éreztem igazságtalannak. Én, aki mindig vittem valami ajándékot a költő évfordulóira, ehhez a legjelentősebbhez szinte üres kézzel érkeztem. Fontosabb munkát nem tudtam az asztalra tenni, s emiatt még csak szemrehányást sem tehettem magamnak. Végül is senki sem tehető felelőssé, ha kora, egészségi állapota kivonja a hivatásukat aktívan gyakorlók táborából. A nyugdíj nemcsak társadalmi, de biológiai hátterű állapot is. S a biológiai nyugdíjaztatás korlátozásai ellen nincs fellebbezés. Mégis, fájt ez a kimaradás. Annak ellenére, hogy úgy éreztem, mások, hozzám oly közel álló kollégák munkáiban, mint Tverdota György, Valachi Anna, Alföldy Jenő, Agárdi Péter stb., az enyém is folytatódik, így nyilván csak magamnak hiányzóm, pontosabban csak a nevem hiányzik az ünneplők táborából, a szellemiségem nem. Az jelen van, és talán valamiféle iránytű, térkép funkcióját is betölti, még ha ez nem is mindig tudatos használóiban. Ha mai szemmel áttekintem József Attiláról írott könyveimet, cikkeimet, vitairataimat, úgy érzem, megírásuk óta lényegükben csak kiegészültek, elmélyültek, kiteljesedtek, alapvető korrekciókra azonban nem szorulnak. Ami vitáimat illeti, ha ma is vannak nézeteltérések József Attila élete és életműve megítélésében, s ez természetes is minden stúdiumban, olyan ellenérvvel nem kerültem szembe, amely eredeti állásfoglalásaim feladására, revideálására késztetne. József Attila-térképem fehér foltjai egyfelől abból adódtak, hogy munkáim megjelenése óta jelentős új tényanyag került nyilvánosságra — s ez az újonnan feltárt irodalom különösen a freudista József Attila-képet 116