Hajdu Péter: Irodalom, történet, titok, idegenség - Opus 12. (Budapest, 2009)
"A magyarok tudják, melyik a jó irány"
kök fölött helyezkednek el: a főalak nyugodt elszántsággal áll hősies pózban a nézővel szemben, míg a törökök visszataszító káoszban hemzsegnek a lába alatt. A törökök túlereje másrészt azt is jelenti, hogy semmit sem lehet tenni ellenük. Biztos kudarc vár arra, aki megpróbálja a törököt saját céljaira felhasználni: törököt fog vele. És ez a túlerő attól olyan fenyegető és nyomasztó, hogy nem lehet megérteni a természetét. A törökök kulturális idegensége miatt cselekedeteik számunkra kiszámíthatatlanok. Elvileg biztosra vehetjük, hogy a török hatalmasságokat meg lehet vesztegetni („Még a szultánt is meg lehet vesztegetni” - mondja a Fráter György narrátora2 3), és ökölszabályként érvényes, hogy befolyásolásuknak ez az egyetlen módja, hiszen olyan hagyományos nyugati értékekkel, mint az igazságosság vagy a meggyőző érvelés, úgysem törődnek. De mivel ugyanakkor teljesen megbízhatatlanok, a megvesztegethetőség csak anynyit jelent, hogy elfogadják a pénzt, aztán azt csinálják, amit akarnak, anélkül hogy a megállapodás vagy az ígéret különösebben kötné őket. Ez a megbízhatatlanság, kiszámíthatatlanság, és a magyarok zavara, amikor ezzel szembesülnek, olyan jelenetekben játszik főszerepet, mint Buda eleste a Zord időben vagy a Törökvilág Magyarországon 24. fejezete, ahol Erdély sorsáról folyik tárgyalás a szultán divánjában. Móricznál az Erdély-trilógia első két részében többé-kevésbé törökbarát Bethlen A nap árnyéka elején így foglalja össze új, törökellenes politikai kísérletének egyik kiindulópontját: „A török olyan keleti nép, hogy lehetetlen megérteni egymást. Vallása, erkölcse annyira más, országának szerkezete oly idegen, hogy csak az tudja, mi van ott, aki a saját szemével látta.”:i Es ez következik is A nagy fejedelem tapasztalataiból; ott Bethlen sokáig azt hitte, saját céljai érdekében mozgathatja a törököket, de folyton azzal szembesül, hogy tetteinek értékelése török oldalon nem feltétlenül kalkulálható, régi barátai és támogatói váratlanul halálos ellenségei lesznek, míg régi ellenségéből, Ali budai basából, váratlanul és ismeretlen okokból barát válik. 2 Jókai Mór Összes művei, Regények 60-61, s. a. r. Oltványi Ambrus, Budapest, Akadémiai, 1972, 1. köt., 326. 3 Budapest, Szépirodalmi, 1988, 42. (1. könyv, 2. fej.) 234