Hamp Gábor - Szöllősy Ágnes (szerk.): Egyház és kommunikáció - Pax Romana Könyvek (Budapest, 2000)
Új médiumokon
munizmussal. Hogy utóbbival kapcsolatban konkrétabb legyek: föl kell tenni a kérdést, amit a volt Lukács tanítvány elkésetten, némi önváddal így tett fel: „Mondja, Lukács elvtárs..., mindazok után, amit 12 éven át a Szovjetunióban átélt..., hogyan volt képes rá, hogy eladja ezt a rendszert a magyar értelmiségnek?"4 És persze még számos értékes törmelék hever az idő szakadékaiban, amelyekre e századvégén élő generációnak kötelessége visszapillantani, s amit ki lehet és kell menteni, talán a „fogában átvinni" a XXI. század túlsó partjára. Van Paul Kleenek egy képe, az a címe: Menekülő angyal. A kép Walter Benjamin birtokába került, aki haláláig őrizte, s a következőképpen írta le és interpretálta, amit azért idéznék, mert abban, amit az idő kontinuuma felhasadásának eseményeként néhány mondattal felidéztünk, viselkedésorientálónk lehet. Angyalt ábrázol, aki mintha rámeredne valamire és el akarna hátrálni tőle. Szeme tágra nyílik, szája nyitva, szárnyai kifeszülnek. Ilyen lehet a történelem angyala. Arcát a múlt felé fordítja. Ahol mi események láncolatát látjuk, ott ő egyetlen katasztrófát lát, mely szüntelen romot romra halmoz, s mindet a lába elé sodorja. Időzne még, hogy feltámassza a holtakat és összeillessze, ami széttörött. De vihar kél a paradicsom felől, belekap az angyalszárnyaiba, és oly erővel, hogy nem tudja többé összezárni őket. E vihar feltartóztathatatlanul űzi a jövő felé, amelynek hátat fordít, miközben az égig nő előtte a romhalmaz. Ezt a vihart nevezzük haladásnak.5 Nos, egy katolikus médiának e menekülő angyal állandó gesztusával kell fordulnia az elmúlt XX. század felé. Episztemológiai kezdet Tudható-e a mai világállapot s benne Magyarországé? Nem metaelméleti-episztemológiai síkon vetjük-e fel a kérdést, tehát nem úgy, hogy tudhatunk-e valamit egyáltalán. Nem is a posztmodern állapot talaján, amikor tagadva van az univerzális igazság és logika érvénye, hanem megjátszott naivitással feltételezzük, hogy pl. a logika meg az olyan „metafizikai" fogalmak, melyek mindenesetre Marx meg Nietzsche meg Lyotard nyomán csupán ideológiai töltetű fantomképek, vagy a fehér, középosztálybeli férfiak uralom-eszközei (mint a radikális feminizmus állítja), továbbra is érvényesek (ahogyan azt más anti-posztmodernek, mint pl. Jürgen Habermas is vallják), s ezen az alapon vetünk fel néhány alapkérdést, amellyel persze foglalkoznak és foglalkoztak már, de egy katolikus tv/rádió eminens témája kellene hogy legyen. Tudunk-e pl. kielégítő magyarázatot adni arra a sajátosan magyar társadalomlélektani jelenségre, hogy a magyarság forradalmi és más nagy társadalmi változások után miért válik apatikussá? Ezt Bibó István már a 45-ös változások után megfigyelt s ekként írja le: 91