Hamp Gábor - Szöllősy Ágnes (szerk.): Egyház és kommunikáció - Pax Romana Könyvek (Budapest, 2000)
Köszöntés
Az információs társadalom bontakozó léte és vívmányai hihetetlen kihívást és esélyt jelentenek a vallásos ember számára is, ugyanakkor nagy veszélyeket is rejtenek magukban. Az ember természetét figyelmen kívül hagyó fejlődés, változás tönkreteheti az embert, családját és a közösséget, végül az egész emberiséget. Ahhoz, hogy világosan lássuk álláspontunkat, amelyről az információs társadalom valóságához és problematikájához közelítünk, vissza kell nyúlnunk a vallásos szemléletmód, a keresztény teológia alapgondolataihoz, azaz a hívő ember antropológiájához. Ez világítja meg, hogy a történeti egyházak, a zsidó-keresztény kinyilatkoztatásra épülő közösségek miként vélekednek általában az emberről, az ember hivatásáról és küldetéséről. A teológiában kifejtett igazságok sajátos egybeesést mutatnak a modern antropológiával és a kommunikáció új világát megteremtő információtechnológiai forradalommal. Az ember személy, individuum, egyszeri és megismételhetetlen, de mégis: csak a másokkal való kapcsolatban bontakozhat ki. Költőink így fogalmazzák meg: „milliók közt az egyetlenegy" - írja Kosztolányi Dezső Halotti beszéd című versében, „Arcodban mosom meg arcomat" - írja József Attila. E két igazságot és tapasztalatot úgy is kifejezhetem, hogy az emberi személy lényege a szeretet, vagy másként kifejezve: a kommunikáció. A kereszténység a történelemben lejátszódó Krisztus-eseményből eredeztetve vallja, hogy a világ abszolút végső valósága: a Szentháromság. A kereszténység ebből az eszméből vezeti le az emberi személy és közösség lényegét. Mind az újkori individualizmust, mind pedig a kollektivizmust elveti, illetőleg kritikát gyakorol azokon. Egyrészt állítja a személy relációs, kommunikatív jellegét, másrészt a társadalmiságnak a személy rovására történő abszolutizálásával, mindenféle kollektivizmussal szemben a társadalom, sőt a lét perszonalista felfogását vallja. Ebből az alapeszméből fakad, hogy érvényes szempontokat adhat a valódi kommunikációhoz, amikor társadalomról és személyről tanít. Ilyen értelemben beszél a Communio et progressio című szentszéki dokumentum a tömegkommunikációról: lényege szerint arra törekszik, hogy az emberek sokféle kapcsolataik révén a társadalom iránti, mélyebb érzéket fejlesszenek ki magukban... A keresztény felfogás szerint az emberek egymáshoz kapcsoltsága és közössége - ami a kommunikáció legfőbb célja - az Atya, a Fiú és a Szentlélek Istenben lévő örök közösségének titkából ered, s ebben találja ősmintáját. (8) A kommunikáció nem csupán információcserét, eszmecserét vagy érzelmi találkozást jelent, hanem a cél: a személyek egyesülése, kommuniója. „A kommunikáció legmélye: önmagunk odaadása a szeretetben"(ll). Ez a szemlélet adja meg a kommunikáció minőségi és etikai mércéjét és a kommunikációs eszközök felhasználásának alapelveit is. Ez az a tér, ahol az igazság, a szavahihetőség és a valóság szavak a meghatározóak. A kommuniká13