Hanák Péter: A Kert és a Műhely (Budapest, 1999)
Polgárosodás és urbanizáció
A Lipótváros tehát alapítását és jellegét tekintve jelentősen eltért mind a hajdani belvárosi centrumtól, mind a többi új városrésztől. Alapításával kezdődött meg a városfalak lebontása - a Váci kapué 1789-ben, a Kecskemétié 1794-ben, a Hatvanié 1808-ban. Ez után érvényesültek azok az új funkciók, amelyek betöltésére a Belváros már alkalmatlannak bizonyult: új vásártér, rakpart és rakpiac létesült, új üzletházak, szállodák, fogadók épültek - színház és redout a mai Vörösmarty téren. Természetes, hogy az új kerületben kapott helyet a Kereskedelmi Csarnok, a későbbi tőzsde, ez lett a hitelszervezet s az üzleti élet központja, a pesti city. Az új funkciókkal bizonyára összhangban, alkalmasint szoros kölcsönhatásban áll az a törekvés, hogy ezt a városrészt előzetes tervek és szabályzat szerint, széles, rendezett utcákkal, terekkel, a külcsínre nagy figyelemmel építsék fel. A Színház (Vörösmarty) téren és környékén, a Nádor téren a Fürdő (József Attila) utcában, a Rakpiacon és a Feldunasoron (Roosevelt téren) néhány évtized alatt nagyvárosi jellegű, két-három emeletes paloták sora emelkedett fel. A tervszerű, esztétikus fejlesztésben szerepe volt a József nádor által 1808-ban létesített Szépítési Bizottmánynak, még inkább Hild János ugyanabban az évben kidolgozott szépítési tervének, nem kevésbé pedig Pollack Mihálynak és Kasselik Ferencnek, kiváló építészek sorának, akik az új városcentrumot megtervezték.11 A bérbáz A várostervezés és szépítés mellett a modern urbanizáció csalhatatlan jele a bérház megjelenése volt, tömegesen a Lipótvárosban, kisebb mértékben a Belváros felső részében és a Terézváros nyugati peremén. A bérház a tőkés rendszer jellegzetes lakástípusa. Ez már nem egy család, a tulajdonos és háztartása számára, nem lakó- és munkahelyi szükségletének kielégítésére, hanem nyerészkedés végett épül, tehát üzleti vállalkozás tárgya lett.12 A pesti urbanizáció első szakaszának imponáló látványosságát jórészt a nemesen egyszerű, egységes építészeti stílus, a klasszicizmus adta meg. Ez a stílus valóban egyetemes volt, egész Európában elterjedt a 18. század végén, a századforduló idején. A klasszicizmus a hivalkodóan díszes és bonyolult, fejedelmi és főúri barokkal való szembefordulást kívánta kifejezni a térmértani ősformák, az antik építészeti hagyomány felelevenítésével, a nyugalmas méltóság, az architektonikus egyenlőség és egyszerűség hangsúlyozásával.13 Az igény a felemelkedő - Nyugaton már hódító burzsoázia büszkén vallott és némi képmutatástól sem mentes polgárerényének normáiban gyökerezett, de nagyon is megfelelt - főként Közép-Európában - a polgárosodó nemesség és a polgárerényekkel tüntető fejedelmi udvarok korabeli ízlé21