Horváth Gergely Krisztián (szerk.): Víz és társadalom Magyarországon a középkortól a XX. század végéig (Budapest, 2014)
Szalontai Csaba: Két víz között
KET VIZ KOZOTT 53 helyek stratégiai pontként kezelendők, amelyek védelmével akár egy kisebb régió biztonságát is garantálni lehetett. A fentebb bemutatott Maty-ér és kiterjedt, ágas-bogas vízrendszere helyismeret nélkül nehezen volt áthatolható, a meder szélessége miatt pedig igencsak kockázatos volt. Ennek felismerése és harcászati hasznosítása valószínűleg minden ideköltöző népesség számára evidencia lehetett.59 Emiatt az itt alább bemutatandó átkelőhelyek kiemelt fontossága egyértelműen megállapítható. Sőt - mint azt látni fogjuk - valójában nem átlagos átkelőhelyi fontosságról van szó, hanem arról, hogy ezek jelentették a Tisza és Maros előterének legfontosabb kapuit. Mindezek előrevetítése után vizsgáljuk meg a Maty-éren és a kapcsolódó vízrendszeren található átkelőhelyeket. 2. átkelőhely: Az algyői kapu található a legmesszebb Szeged központjától (12 km). A Gyevi út a szegedi vár északi kapujától indult, és a mai Dugonics utca nyomvonalán haladt, ez az utca volt a Felsőváros legrégibb és legelőkelőbb utcája.6" Keresztülhaladt azon a szigeten is, amelynek közepén a mai Szent György tér, és rajta a templom található, majd a nagyjából a mai József Attila sugárút és a vásárhelyi út vonala mentén érte el előbb a szilléri dombokat. Ezt követően a Baktó és a Tisza ártere által összeszűkített területen kanyargóit az út és így érte el Algyőt, ahol a mai Kastélykert utca vonalát követve a mai közúti Tisza híd magasságában érte el a folyót. Már az I. katonai felmérésen is egyértelműen látszik, hogy legalább öt helyen kellett állandó átkelést biztosító hidat építeni a keresztező ereken (Szillér, Kenyere-ér, Völgy-ér, Kurucz-ér, vagy Pölös-ér), annak érdekében, hogy Algyőig egyáltalán el lehessen jutni. Ráadásul a katonai térképek szerint az utat töltésen vezették ki a városból, mivel mély fekvésű, rendszeresen vízzel borított területeken haladt keresztül. A város északi szélén állt a Szilléren átvezető ún. Szilléri híd,61 amely ún. lábas híd volt, és a XIX. század közepéig volt használatban.62 Ez a híd tölthette be a város északi kapujának szerepét, melyen kilépve már a Tisza mentén találta magát az utazó. A Pörös-értől Algyőig némiképpen több száraz területet találunk, mint Szeged északi határában, de a méretét és stratégiai jelentőségét tekintve min59 Hogy harcászati szempontból milyen szervezési és lelki tényezőt jelentett a vízrajzi adottságok kihasználása, jól tükrözi az 1848-49-es szabadságharcban Sulcz Bódog honvéd őrnagy levele (január 29.) az északi mozgó magyar sereg parancsnokának Rakamazra, melyben tájékoztatja őket Schlik cs. kir. altábornagy helyéről és csapatainak várható mozgásáról. Ebben írja, hogy „Egyébként a Bodrogköz mocsaras terepe olyannyira veszélyes, hogy az ellenség közeledésétől egyáltalán nem kell tartani. Legalábbis erről biztosított engem valamennyi itteni polgár". (Saját...75. számú irat). 60 Cs. Sebestyén 2004,132. 61 Az 1746-47. évi számadásokban gyakran szerepel: „pons Szellérd" = Szillér hídja (Reizner 1899, 330, 2. jegyzet). 62 Szeged város választott Községe (Electa Communitas) iratai 1813-1848. CSML IVA.1002.a. 1833.196. tétel.