Horváth Gergely Krisztián (szerk.): Víz és társadalom Magyarországon a középkortól a XX. század végéig (Budapest, 2014)
Függelék
Ö. KOVÁCS JÓZSEF 669 A Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet zárójelentése a Duna vizének szennyezettségéről.1 Budapest, 1954. január 15. A vizsgálatok Rajkától Bajáig terjedtek, mintavétel történt általában 5 lemként. Ezen kívül a Rajka - Gönyű szakaszon 3 helyen, nem csak mint általában a sodorvonalból, hanem a parttól 100 m-re is vettünk 1-lmintát. Ezen kívül a Nagymaros-Visegrád szelvényében 7 függőlegesen 5 m-ként vett minták átlagát is megmintáztuk. Elsősorban meg kellett állapítani a Dunát szennyező vízfolyások és szennyvízbevezetések minőségét. Ezzel kapcsolatban sor került Komárom város, a Szőnyi, MASZOLAJ, Dunavölgyi Timföldgyár, Almásfüzitői Ásványolajgyár, Lábatlani Cementgyár, Viszkóza, Dorogi Szénfeldolgozó, Szentendrei Papírgyár, Óbudai Gépgyár, a különböző budapesti szennyvízbeömlések, Sztálinváros Vasmű szennyvizeinek, végül a tatai vízfolyás, Lábatlan-patak, Tokodi altói vizeinek, Unyi és Kenyérmezei-patak, az Ipoly és Szilas-patak vizsgálatára. Az eddig végzett vizsgálatok szerint Rajkánál erősen érezhető a bécsi és pozsonyi tisztítás nélkül bevezetett szennyvíz hatása, mely lassan enyészik csak el. Tekintettel arra, hogy a Szigetközben előreláthatólag vízkivételi mű nem fog épülni, úgy ez a szennyezés elhanyagolható, annál is inkább, mert a víz halállományát ez a szennyvíz nem befolyásolja. A Gönyű-Esztergom szakaszon számos nagyüzem vezeti szennyvizeit a Dunába. A vizsgálatok szerint ezek a szennyvízbevezetések legfeljebb helyi, kis jelentőségű zavarokat és károkat okoznak, pld. a Szőnyi MASZOLAJ hátrányosan befolyásolja a Timföldgyár vízkivételét, de a Duna sodorvonalában mozgó víz minőségét nem befolyásolják. Az Esztergom-Budapest szakaszon említésre méltó szennyvízbetorkolás Vác kivételével nincsen, annak hatása nem jelentős. Nagy-Budapest területén beömlő szennyvizek hatása feltétlenül érezhető az 5 km-ként a sodorvonalból vett vízminták elemzési adatai alapján, ugyanez a helyzet Sztálinváros alatt is. Összehasonlítva az országba belépő (Rajka) és Bajánál található vízminőséget, azt látjuk, hogy a Duna vize kismértékben, de állandóan romlik. Az oxigénháztartásban az oxigéntelítettség Bajánál 10%-kai csekélyebb, a Biokémiai 4. 1 Az országos kutatás témafelelőse ifj. dr. Szabó Zoltán volt. Munkatársak: Ott János főmérnök, Viczián Elemérné rajzoló. A jelentésben előzetesen a következőket rögzítették: „A munka első hazai összeállítás a természetes vizeket elsősorban szennyező városi és ipari vízhasználatokról általánosságban. A szakvélemény rámutat a vízszennyezések következtében a mezőgazdasági és ipari vízhasználatok jövőbeli fokozott veszélyezettségére, s emiatt a kutatómunka kiszélesítését, valamint a hivatalos (engedélyező és ellenőrző) eljárások szükséges szigorítását sürgeti. A munka számszerű adatokat nem ad, mivel azok nincsenek még birtokunkban, azaz nem ismerjük a befogadók valamennyiének legkisebb vízhozamát és a városok, ipartelepek vízgazdálkodási elhasznált víz (szennyvíz) maximális és minimális mennyiségét, továbbá az alkalmazott szennyvíztisztítás módját, sikerét. A munka csupán a városok és ipartelepek átlagos számát tünteti fel."