Horváth Iván - Tverdota György: Miért fáj ma is? Az ismeretlen József Attila (Budapest, 1992)
Pszichológia
Viszonyulásaiban jól kirajzolódik a szenzitív beállítódás, erre utal a kis részletek letapogatása, az oknyomozó hangvétel és a szem tartalom megjelenése. Az érzelmi megérintődés által keletkezett pánik megoldási lehetőségei között a szublimáció mellett igen erős hangsúlyt kap a kilépés a helyzetből. Kérdésfeltevések a vizsgálat körülményeivel kapcsolatban: Hogyan szólt az instrukció? Tudta-e a vizsgálati személy, hogy mit kell csinálnia? Milyen körülmények között, hol folyt a vizsgálat? Milyen volt a vizsgálatvezető és a vizsgált személy kapcsolata? (Nem akart-e a vizsgálatvezetőnek túlzottan megfelelni?) Mit jelent az, hogy elfáradt, és miért nem lehetett folytatni később a vizsgálatot? A vizsgálatvezető miért nem állította le a szabadasszociációs folyamatot? Hogyan gondolkodott a pszichológiai vizsgálatról a vizsgált személy? Milyen érzelmi, indulati helyzetben történt a vizsgálat? Milyen gesztusok, hangvétel, arcjáték kísérte a jelentésadást? (dr. Láng Iringó szakvéleménye) A pszichológus - ma jogos - kérdései az 51 év előtti helyzetre nem vetíthetők vissza. A harmincas években az akkor bevezetett, új vizsgálat követelményei, valamint elemzési, értékelési lehetőségei a ma elért fejlődési szinthez képest gyermekcipőben jártak. Tiszta érték, hogy a teszvizsgálati helyzetről élményközeibe hozó, részletes ismertetést kaphattunk Illyés Gyuláné emlékezésében. Ekképp rekonstruálható az az este, amelyben a költő és a pszichológusnő között a „szakmai kapcsolat” kereteiből bontakozik ki minden további történés. A félbetört vizsgálatból József Attila („közvetlenül utána”) versmondásba vált: a Lidi nénémnek öccse itt kezdetüt, a József Attilái és - egyebek után - az Ódát mondja el. (JAÖV, 323., 77