Horváth Iván - Tverdota György: Miért fáj ma is? Az ismeretlen József Attila (Budapest, 1992)

Pszichológia

általában, a nőkkel való kapcsolatban pedig koncentráltan jelenhet­tek meg a költő életében. Az eleve „ismert”, de mindmáig prejudíciumokkal nehezített meg­közelítés - nevezetesen a „hasadásos elmezavar” (schizophrenia) kórállapota felől történő kiindulás pszichológusi szemléletünktől és oknyomozó gondolkodásunktól idegen utakra kényszerítene. Már csak azért is, mert nem látjuk bizonyítottnak ezt a diagnózist. Nem azt tartjuk döntőnek, hogy „milyen címke” fedheti a szenvedő létet, hanem az emberi gyötrelmek látható („tüneti”) jelenségei mögött az ezeket mozgató, determináló erőkre irányítjuk figyelmünket. S ha ebben adódik elemzői elfogultság vagy előítélet, akkor az a szellemi nagyságnak, a teremtő kreativitásnak szóló tisztelet. Az a célunk, hogy a megértéssel közelebb kerülhessen hozzánk a költő, s ne távolíthassa el őt tőlünk a „betegség” mint határvonal, amely mögé félelemmel nézhet az ún. egészséges lélek, mert a túlsó part „vissza­néz rá”. Vállalásunk ezúttal tehát - első lépésként - afelé indul, hogy arra válaszoljunk: „ki” volt József Attila (a szeretet-kapcsolataiban, a szerelemben). A rekonstruálható tények azt mutatják, hogy a hirtelen kötésű szerelem Flóra iránt „ott és akkor”, azon az estén, 1937. február 20-án keletkezett. A találkozás „lélektani helyzetben” történt. Tény­nek látszik az is, hogy a kettős szerep (szakember és nő) különös hatást tehetett a költőre, hiszen feladatvállalási kedve felszökött; már az első (bemutatkozási) teszt-táblára annyi választ adott, mint más esetben a 10 képre adhat valaki, ha jól teljesít. Nyilvánvaló, hogy az önmegmutatásnak ez a feltűnő lendülete - még ha később le is fékezte a fáradás - a vizsgálatvezetőnek szólt, a nőnek, aki (cseppet sem mellékesen) szép, fiatal. A harmadik tábla válaszadása közben tett megjegyzés („Már csak a maga kedvéért folytatom”) a személyes megérintődést még inkább nyilvánvalóvá teszi. A vizsgálatból átszármazó és a versmondásba átcsapó „önbemu­tatási” szándékot szinte olyképpen tekinthetjük, mint a „teszt befeje­zését” és a kapcsolat nyitó lépését, rejtett üzenetében a „fogadj el engem” vágyakozásával. 79

Next