Horváth Iván - Tverdota György: Miért fáj ma is? Az ismeretlen József Attila (Budapest, 1992)
Pszichológia
egyidejűleg a Szovjetunióban országos vitára bocsátottak egy meghökkentően demokratikus fogalmazású alkotmányt). Mindezt azonban nem úgy állítom be, mintha az történnék, hogy mint egy trükkfilmben, az ok visszavonása visszapergetné az általa okozott történést s a kőhalomból visszaépülne az az épület, a társadalmi én-azonosságé. Amit a jelenlegi vonatkozásban felidézett hipotézis megfogalmaz, az az, hogy a kommunista párt 1934-et megelőzően is úgy definiálja a viszonyt József Attila és önmaga között, hogy az e viszonynak paradox jelleget ad. A két paradoxon azonban egymással ellentétes irányú (vö. Garai, 1988a.): Az első paradoxon attól áll elő, hogy a kommunista párt József Attilát kitaszítja, megállapítva róla, hogy nem kommunista módon gondolkodik. Minthogy e megállapítás a legjellegzetesebben kommunista gondolkodás produktuma volt (lásd például Sándor Pál visszaemlékezését, Emlékkönyv, 309-333.), József Attilának, ha kommunista módra gondolkodik, magának is he kellett látnia, hogy nem kommunista módra gondolkodik (míg ha gondolkodása nem kommunista, akkor még az is lehetséges, hogy azt tartsa, hogy gondolkodása kommunista). Az 1936-os év történéseivel egy más szerkezetű paradoxonnak jött el József Attila számára az ideje. A kommunista párt képviselői ekkor az új irányvonalnak megfelelő kommunista gondolkodással úgy ítélték meg, hogy több van, ami József Attila és az ő gondolkodásukban hasonló, mint ami megkülönbözteti e két mentalitást, ezért József Attilának köztük a helye. József Attilának az új megítélés új döntési helyzetet kínált: ha a kommunistákhoz hasonlóan ő is úgy gondolja, hogy kettejük gondolkodásában több a hasonló, mint ami megkülönbözteti e két mentalitást, s hogy ezért neki, József Attilának a kommunisták között van a helye, akkor eggyel több oka van, hogy így gondolja, mintha nem így gondolná - viszont ha József Attila a kommunistáktól különbözően úgy gondolja, hogy kettejük gondolkodásában több a különbség, mint ami egymáshoz hasonítaná e két mentalitást, s hogy ezért nekik nincs közük egymáshoz, 143