Horváth Iván - Tverdota György: Miért fáj ma is? Az ismeretlen József Attila (Budapest, 1992)
Irodalom- és eszmetörténet
lan a forradalmi tevékenységre. József Attila az Egyéniség és valóságban lényegében ugyanezt a kettősséget fejti ki, rámutatva a neurózis és az orgazmushiány összefüggésére. „A társadalmi forradalom korszakában - írja - a puszta társadalmi tárgyak, illetve alanyok vagy forradalmárok, vagy neurotikusok”, hozzátéve persze - bizonyára személyes tapasztalatai alapján is -, hogy „neurózis és forradalmárság igen sűrűn össze is szövődik”. (JAÖM, III, 126.) 3. A terápia feladata pedig éppen az, hogy neurotikusból forradalmárt csináljon. Az analitikus voltaképpen társadalomterapeuta, aki- mint Reich írja - nem azért összpontosít az individuális technikára, mert az individuális terápiát tartja a legfontosabbnak, hanem azért, mert jó technika nélkül nem szerezhetők meg azok az ismeretek, amelyekre a struktúrakutatás átfogó céljainak teljesítése érdekében szüksége van (Wilhelm Reich, 1933.). Mind Reich, mind József Attila azt állítja, hogy a pszichoanalízis tudomány. „A marxizmus az elnyomott proletáriátus fölszabadításának, a pszichoanalízis az elfojtásokkal teli lélek gyógyításának a tudománya” - írja József Attila Az ifjúság nemi problémáiban (JAÖM, III, 128.). Reich pedig úgy fogalmaz, hogy a pszichoanalízis természettudomány, amelynek tulajdonképpeni tárgya a társadalmiasult ember lelki élete. A pszichoanalízis mint természettudomány persze nem törekszik arra, hogy elfoglalja az egyedül érvényes világnézetnek, a dialektikus és történelmi materializmusnak a helyét. A pszichoanalízis - véli Reich- „ösztönösen materialista”, s így szervesen illeszkedik a marxizmus világnézetéhez. Nem helyettesíti a marxizmus világfelfogását, de az utóbbinak - Reich kifejezésével - „segédtudományává” válhat, amennyiben feltárja, hogy a társadalmi ideológiák miként hatnak az egyén fejlődésére. (Wilhelm Reich, 1929.). Egyébként József Attila egészen hasonló érvekkel vizsgálja a természettudomány és a marxizmus viszonyát egy másik Totis-műről írott recenzióban (Természettudomány és marxizmus, JAÖM, III, 116-120.). 4. Szembetűnő mindkét szerzőnél a szcientikus instrumentalizmus, vagy egyfajta „szociáltechnológiai” beállítottság. Mindketten „a lélek mérnökei” : mindketten olyan tudományos műszert látnak 281