Jákfalvi Magdolna: Avantgárd – színház – politika (Budapest, 2006)
Avantgárd - szerep - identitás
filiálé, mely Sztanyiszlavszkijtól hozzá és a mostani Strasberg-Studiós hollywoodi sztárokig elvezet, a fülbesugdusós-értelemváltoztatós gyerekjáték mintájára a módszert magát veszíti el. A vidék Avantgárdnak a színháztörténet-írás azokat az előadásokat tekintette meglehetősen sokáig, melyek vagy európai avantgárd drámákat mutattak be, vagy olyan különleges helyszíneket használtak, melyek nem színházként funkcionáltak. Például az 1923-as évet azért is fontosnak tarthatjuk, mert Budapest után vidéken is elindultak a színházi avantgárd kísérletek. Úgy tartjuk, hogy Budapest mellett Szeged vált fontos avantgárd központtá, egyrészt az egyetem erős bölcsész hagyományai, másrészt talán Juhász Gyula támogató jelenléte okán. O segítette például az Igen címmel matinékat szervező fiatalokat, akik József Attila verseit szavalták, s új (még erősen szimbolista) darabokat írtak és vittek színre. Szeged formálódó avantgárd színházi életébe igen lelkesen csatlakozott az ekkor 16 éves Hont Ferenc, s megrendezte Berczeli A. Károly verses játékát, a Bányász és csillagász címűt. A magyar vidék konvencionális és avantgárd színjátszásának viszonyában azonban éppen olyan vonásokra lelhetünk (csak kisebb anyagmennyiséggel), mint amilyeneket az európai és a magyar avantgárd paradigma elemzésekor találunk. A recepció dominanciája, az importált és a felújított, de mindig megkésett játéknyelv merev használata, a kis, viszonylag zárt közösségek jelenléte óhatatlanul az avantgárd szerep tudatos mintakövetését és felvételét mutatják. Tényleges alkotások létrejötte nélkül. Talán a szegedi avantgárd színházi paradigma kialakulása mutatja legerősebben, miként és milyen forrásból jutottak a fővárostól távolabb élő művészek ihlethez és információhoz. Az elsődleges hatást természetesen az emigrációs messzeségből publikációban jelen lévő Kassák Lajos keltette, hiszen megint és mindig a nyomtatott média jelentette a legkönnyebben terjeszthető színházi irodalmat. Az irodalom karakterét továbbvivő, materiális közvetítés így hosszú évekre meghatározta a szegedi avantgárd színház stilizációt követő konstruktivista jellegét. Lényeges ugyanakkor, hogy az 1924-es Fundamentum 39