Jákfalvi Magdolna - Nánay István - Sipos Balázs (szerk.): A második életmű. Székely Gábor és a színházcsinálás iskolája (Budapest, 2016)
IV. Színházak
A MÁSODIK ÉLETMŰ A szezon harmadik premierje előtt is nyilatkoznia kellett: a Viharos alkonyairól - amely az 1917-es orosz forradalom egy epizódját dolgozza fel -, elmondja, hogy „az író gyakran humorral oldja fel a jelenetek érzelmességét, s így kerüli el az érzelgősség veszélyét. Mi meg akarjuk őrizni a darab humorát, de úgy, hogy ne menjen a mondanivaló komolyságának rovására”.15 Ugyanez az újságíró kritikájában nem méltányolta a rendezői szándékot, mondván: „Székely Gábor egyértelműen vígjátékot csinált a darabból, szinte semmit sem mutatott a professzor vélt egyedüllétének drámájából. A darab konfliktusait rendszerint teljesen feloldja a humorban, s egyúttal szinte lényegtelenné teszi”.16 MACSKAJÁTÉK Székely Gábor számára az 1970/71-es évad több szempontból kiemelkedően fontos volt: ekkor kerül sor a Macskajáték ősbemutatójára és 1971 márciusában nevezik ki főrendezőnek. Mivel Berényi Gábor a József Attila Színházba szerződött, Vass Károlyt - aki csaknem minden vidéki színházban volt már igazgató vagy főrendező - bízták meg az igazgatói és Székelyt a főrendezői feladatok ellátásával. Székelynek a futó szezon alakítására természetesen már nem volt lehetősége, de vezetői „hitvallását” egy interjúban ekként foglalta össze: „Eddig, mint beosztott rendező elsősorban a saját produkcióim érdekeltek. Most fel kell adnom ezt a »lendületes önzést«, és sok, eddig nem ismert feladattal kell megbirkóznom. Jó, s főleg hasonló módon gondolkodó színésszel szeretnék dolgozni. Szeretném, ha jó hangulatú, együttes játékra képes színházat csinálhatnánk.”17 Az évad kötelező feladata Neil Simon Furcsa pár című komédiája, amelyet becsülettel megoldott. Papp Zoltán, az előadás egyik szereplője úgy emlékszik vissza a próbákra, hogy Székely a szokásosnál és megszokottnál jóval nagyobb szabadságot adott a színészeknek, mondván: e műfajt feltehetően ők jobban érzik, mint ő. A helyi kritikus szerint viszont a rendező a sikerdarabot „mozgalmas, pergő komédiaként állította színpadra, erősebb hangsúlyt adott a groteszk, ironikus vonásoknak és könnyedén elsiklott az érzelmekre apelláló, az érzések valódi és álmélységeit feltáró motívumok mellett. A 3. felvonás befejezését nem sikerült megoldania”.18 A vígjátékot Örkény István fordította, aki Székely kérésére írt új drámát a szolnoki színház részére: azonos című kisregényéből készült a Macskajáték, amely az ősbemutatón kirobbanó sikert aratott. Székely még ugyanabban az évadban megrendezhette a darabot a Pesti Színházban is, aztán Szegeden (1972), Prágában (1974), majd Helsinkiben (1993). S közben a groteszk színmű a szinte társalkotónak tekinthető rendezőtől függetlenül is meghódította Európa és Amerika színpadait. 15 B. A.: Beszélgetés Székely Gáborral. Szolnok-megyei Néplap, 1970. április 30. 16 Bistey András: Viharos alkonyat. Szolnok-megyei Néplap, 1970. május 13. 17 Róna Katalin: Fiatal rendező-nemzedék. Film Színház Muzsika, 1971. december 4. 18 Csík István: Furcsa pár. Szolnok-megyei Néplap, 1971. május 12. 246