Jákfalvi Magdolna - Nánay István - Sipos Balázs (szerk.): A második életmű. Székely Gábor és a színházcsinálás iskolája (Budapest, 2016)

IV. Színházak

A MÁSODIK ÉLETMŰ Udvaros Dorottya (Rosalinda). Ahogy tetszik, 1983 ni, ott lehetett zsilipelni és a vécék mellől feljönni a büféből. A - természetesen gyö­nyörűen kialakított - protokollszobánál kivágattunk egy ajtót, és azon keresztül le­hetett közlekedni. Aztán egészen szűk portálja volt a színháznak. Első dolgunk az volt, hogy ezt leszedettük, és egy sajátos, kitűnő tér jött létre. A nézőket és a szín­padot már nem választotta el semmi. A színpadi szinten nem alakítottak ki vécét a színészeknek. Az irodánk egy négy négyzetméteres takarítószertár volt. Hét év bezárás után nehéz volt a közönséget visszaszoktatni a színházba, a taxi­sok nem tudták, hol van, kivitték a közönséget a József Attila Színházba. A Katona előtt megállni sem lehetett, mert ott volt az aluljáró, tehát a frontját csak gyalogo­san lehetett látni. De mindent kitaláltunk, hogy felhívjuk magunkra a figyelmet: szórólapokat ragasztottuk, egy nagy társulati tablót raktunk a kirakatba, ahogy va­lamikor a harmincas évek Nemzeti Színházában is látható volt. Két év után lett jó a látogatottságunk. Még azt is megengedtük magunknak, hogy egy előadást, ami ugyan közönségsiker volt, de szerintünk kevésbé sikerült, néhány 302

Next