Jeney Éva - Józan Ildikó (szerk.): Nyelvi álarcok. Tizenhárman a fordításról - Pont Fordítva 6. (Budapest, 2008)
Egy töprengő Athéna-szobor
cél. Más szóval a fordítói elvek és gyakorlat ma észlelhető eltérései nem újkori fejlemények, hanem úgyszólván a fordítás sajátos természetének szükségszerű és időtlen velejárói. KI: És a versformák? Emlékezetes a vita Babits és Kerényi között, hogy lehet-e a hexameterben ugyanazt visszaadni magyarul, mint amit görögül jelentett? Kerényi akkor Wilamowitz-Moellendorf álláspontján volt, mondván, hogy reménytelen. Jobb a felező tizenkettessel kísérletezni. SzT: Úgy vélem, hogy a hexameter, bármilyen furcsa is, magyar nemzeti versforma lett. Ha egyszer volt Vörösmartynk, akkor efelől semmiféle kétség nem lehet. Főként, mert volt József Attilánk is, aki olyan gyönyörű hexametereket írt, hogy ámul-bámul az ember: „Roskad a kásás hó, cseperészget a bádogeresz már" - hogy csak egy példát citáljak. De hibátlan az is, hogy „Szép proletár, hova mégy? No fiam, nézd, állj meg a szóra!" S még ha a proletár aligha olvasta is ezt a hexameterbe foglalt politikai programverset, egy bizonyos: költője otthonos biztonsággal kezelte a versformát. A két utolsó sorban még arra a bűvészmutatványra is képes volt, hogy néhány marxista terminust változtatás nélkül magába fogadjon: „Mert csak az öntudatos proletárok diktatúrája / vethet véget a burzsi kizsákmánylásnak örökre." Aztán ott van - nem hagyhatom ki - a nevezetes kétsoros: „Mért legyek én tisztességes? Kiterítenek úgyis. / Mért ne legyek tisztességes? Kiterítenek úgyis." Egyszóval József Attila példája is bizonyítja, hogy a hexameter eleven hagyomány, nem alaptalanul tekinthetjük akár nemzeti versformának is. Megpróbálták az Iliászt felező tizenkettesben fordítani, de szerintem a versmérték megváltoztatása nem hozza közelebb az eposz görög világát a magyar olvasóhoz. KI: És mi a helyzet a lírai versmértékekkel? SzT: Megint csak azt kell mondanom, hogy Európának - ezen nem feltétlenül az Európai Uniót értem, hanem a szellemi Európát - ez hagyománya. Ősrégi hagyománya. Ha elvetjük, azt mondván, hogy a görög lírai versmértékek időszerűtlenek, akkor némiképpen 234