Jeney Éva: Nyitott könyv (Budapest, 2012)
A biblioterápia irodalomelmélete
munkál az értelmezőben, ha tudja, hogy az irodalmi szöveg nem úgy szövi a történetet, hogy igaz vagy hamis állítások halmazaiból szálaz, hanem a művilág hitelességének ismérveit éppen annak nyelvi megalkotottságában kell keresni. Az olvasó jobban jár, ha nem tartja a regényt az író életdokumentumának, és ha azt a kérdést például, hogy az írás gyógyító erejű volt-e, a regény szövegére vonatkozóan, a narrátorral kapcsolatban teszi föl. Már csak annál az egyszerű oknál fogva is, hogy könnyebb elképzelt hőssel azonosulni, s akár terápiásán írni az ő nyomdokain haladva, mint többé-kevésbé jól „leigazolható” biográfiai szerzővel. Persze a szerző hangja és az elbeszélő hangja éppen találkozhat is egymással, de a kettő nem azonos. Azért nem, mivel azt, hogy valaki szerző, az olvasott szövegből tudjuk meg, más szóval a szerzőséget is az olvasás alkotja meg. Az önéletírások, az önéletírásszerü és általában az egyes szám első személyű müvek esetében még akkor járunk és járunk el a legjobban, ha azt a megközelítést fogadjuk el, amelyet Paul de Man fogalmaz meg, és mely szerint az önéletrajz „[...] nem műfaj vagy beszédmód, hanem az olvasás vagy a megértés figurája, ami bizonyos mértékig minden szövegben megjelenik”.15 Az önéletírás tehát nem önálló irodalmi műfaj, és nem határolható el élesen a fikciótól: „[...] a fikció és önéletrajz közötti különbség nem vagy/vagy-szerű szembenállás, hanem eldöntetlenség”.16 Minden olyan első személyben írott szövegben, amelyben az elbeszélő önmegértésre törekszik, fölfedezhető a szerző és az olvasó kettős, tükörstruktúrája: „az olvasás folyamatában érintett két szubjektum reflexív helyettesítés útján meghatározza egymást [...] A tükör-mozzanat, mely minden megértésnek része, felfedi azt a tropologikus struktúrát, ami minden megismerésben működik, beleértve az én megismerését is”.17 Azaz: az azonosítás 15 Éppen Gérard Genette Proust-értelmezése nyomán. Vő. de Man, Paul, Az önéletrajz mint arcrongálás, ford. Fogarasi György, Pompeji, 1997/2-3,93-107.95. 16 de Man, i. m., 95. 17 de Man, i. m., 95-96. 187