Józan Ildikó: Hadúr megfizet érte, reméljük! Illyés Gyula és Gara László levelezése 1939–1966 - Pont Fordítva 3. (Budapest, 2007)
Illyés Gyula A GARA SZEKERÉN. Hommage á Gara Ki küldicsfényt szekérderéknyit hoza rám s ki által egyaránt honos vagyok Párizsban s Ozorán, s ha kondáskürtömet fúvintom itt, Cecén, a pusztán, te százszorozva visszhangoztatod a Parnasszus hegyén, apuskárp. S ha Tihany fövenyén röppen ki hűn, őszesti sóhajom, ágyúdörejjé nőtteted Toulonban, egy gall sorhajón; s ha lábikrámba mártanák gennytintás tollúk itt a megveszett magánszorgalmú kankutyák, te Unesco postával küldeted legottan Pasteur mentő szérumát. Köszönetül s gyanánt ily messziről ölelne át rög-edzte két karom, de félős, roskadt válladat még így is összemorzsolom; kár volna érted, s nékünk veszteség, te áldott Antológ, kitől en-nemzetem külhoni híre-sorsa lóg! Nos, ölelés helyett Frénaud-val küldöm inkább ezt a kulacs öreg, tüzes barackpályinkát. Idd le magad, Garám, a sárga aszfaltig, sebaj! S hűn módra kurjongass nevemben is: „Csuhaj!” BALASSI KIADÓ