Kabdebó Lóránt: Rögeszmerend. Turczi István művének tragikus derűje (Budapest, 2007)

Zene állástalan zongoristáknak

dód, mennyire repül még mindig” - idézi Tennessee Williamstől, de éppúgy megtalálhatná itthon is ugyanezt a képet József Attila Németh Andornak dedikált versében, amikor az élet és annak váza kettősét szembesíti versében:- Madarat lát? - pihe suhan s a csontváz ott áll messzi kopasz ág zörgő tetején---­Tennessee Williams és József Attila szövegétől vezet az út a Két Perc Gyűlölet című kötetnyitó versig, Szabó Lőrinc Az Egy álmai párverséig. Ahol a bezártságában az ember önmaga börtönőrévé emeli a filmes eszközök segítségével felmutatott önmagát. Üldözött és üldöző talál­kozik és vicsorít egymásra. József Attila mellé a Te meg a világ Szabó Lőrincét is idézhetem. És mindkettőjük mellé a század nagy fizikusai­nak mondását a néző és a szereplő egybeolvadásáról. Az utak onnan felől vezetnek, de itt már egy másfajta csapda rajzolódik ki: Villanófény, óra indul, arcizom se rezdül, allűrmentes koncentráció. Betartani a játékszabályt. Az üldözés célja az üldözés. A kínzás célja a kínzás. Egy a cél, s a célkereszt. A mozdulat a szándékra merőleges. A tekintet is aláaknázva. Itt te nem lehetsz szőke és kékszemű. Ép a múltad, más a logikád, öntörvényeid szerint élsz és gondolkozol, tehát átmenetileg bevégeztetett. 90

Next