Kálmán C. György: Dehogyis terem citromfán - Opus 17. (Budapest, 2019)
A szöveg körül, a szövegen belül
de akár Dantéra is gondolhatunk, akinek Poklában bőséggel vannak irodalmi szövegekből származó alakok. 3. Az itt következő rövid írás fő kérdése viszont éppen az volna, hogy különbözik-e vajon - és ha igen, miben - az elbeszélő és a lírai művek metalepszise. Az első trubadúr, Guilhem de Peitieu híres verse, a Farai un vers de dreyt nien kezdetű nemcsak azért érdekes, mert a semmiről szól, s nemcsak azért, mert „elvileg [...] olyannak kellene lennie, mintha szerzője lóháton s álmában készítette volna”13 („Qu enans fo trobatz en durmen / Sobre chevau”), hanem mert magáról a versről szól (vagy a verscsinálásról): önmagáról. Ha úgy tetszik, az európai lírai költészet egy korszakának a kezdetén éppen az önreflexió áll - amely mindig metalepszis, hiszen szintátlépés. A szöveg szintje mindig más, mint a szöveg mondójának (elmondójának, kimondójának, a megnyilatkozónak, a beszélőnek vagy az elbeszélőnek stb.) a szintje, és más, mint a hallgató (a befogadó, a megszólított, a címzett stb.) szintje. A szöveg mondójának minden megszólítása és minden önmagára utalása metalepszis, még ha alig észrevehető és ezért csaknem „jelöletlennek” tetsző eset is. „Meglepetés e költemény”; vagy: „íme, itt a költeményem. / Ez a második sora”; vagy: „Irgalom, édesanyám, mama, nézd, jaj kész ez a vers is!” - ezeknek a József Attila-idézeteknek mindegyike magáról a versről szól, éspedig nem általában a versről, hanem éppen arról, amelynek maga is része. Vagyis szembeszökően önreflexív mindhárom, és metaleptikus is; a vers megszólal, és ugyanakkor meg is neveződik (tehát van valaki kívül, a kereten túl, aki ezt a megnevezési műveletet végrehajtja, s e tevékenysége része a versnek magának) - vagyis van vers, és van „vers”. Vissza az idézett versrészletekhez. A fenti három idézet közül talán csak a második, a „Költőnk és Kora” első sorai („íme, itt a költeményem. / Ez a második sora”) érződik nagyon erősen, már-már a groteszkig vagy a komikusig metaleptikusnak. (A metalepszis váratlanságának, határsértésének, azt hiszem, gyakran van a komikumhoz hasonló hatása. Egyébként utalnak erre a lexikonok is, holott ezek 13 Horváth Iván,vl vers. Három megközelíte's, Budapest, Gondolat, 1991, 102. 155