Kálmán C. György: Dehogyis terem citromfán - Opus 17. (Budapest, 2019)
A szöveg körül, a szövegen belül
De vajon lehet-e annak gátat szabni, hogy mekkora - könyv fölötti egységet tekintsünk egyetlen műnek? Lehetnek olyan életművek, ahol szeretnénk a szerző sok (vagy éppen minden) leírt szövegét egyetlen műként kezelni, függetlenül attól, hogy éppen hány kötetben jelent meg, és hogy van-e erre vonatkozó jelzés. József Attila sok kötetét gondosan és tudatosan tervezte meg, mégis az életművet vesszük figyelembe akkor, ha egy-két szövegre összpontosítunk is - legtöbbször nem sokat törődünk az adott József Attila-kötettel mint kontextussal. A könyvön túl, az egész életműben keressük az összefüggéseket. Nem is szólva azokról a szerzőkről, akik nem adtak ki kötetet, hanem minden művük kéziratban vagy gyűjtemények darabjaiként maradt fenn. Ki mit tud Petőfi köteteiről? Nekem is gyorsan utána kellett néznem, hogy Petődnek életében hány kötete jelent meg a Wikipédia szerint egyetlenegy, 1847-ben. Ez persze nem igaz, hiszen a János vitéz és A helység kalapácsa is megjelent, hogy a többit ne is említsem, de ugye nem akarjuk azt mondani, hogy csak ezek számítanak a műnek, vagy akár csak azt, hogy érdemes a többi Petőfi-szöveg rovására csakis ezeket kiemelni? Vagyis: teljesen megszokott, bevett és értelmes eljárás, ha a kötetek helyett a műveket vesszük számításba. De még ha a kötetek és a kötetbe foglalt művek állnak is az értelmezés középpontjában - miért ne mondhatnánk, hogy egy szerző írásai mind-mind szorosan összefüggnek egymással (még ha nincs is odaírva, hogy az egyik folytatná a másikat), s így hiába a mű és hiába a könyv lehatároltsága, egyértelmű körvonala - mi, az értelmezők feloldjuk ezeket a határokat, átjárást teremtünk. Kicsiben mindez észrevétlenül megtörténik, naponta: iskolában természetesen együtt tanítják^ kutyák dalát és Afarkasok dalát, egyetemen az Esti Kornél két sorozatának összefüggéséről és különbségéről órákat lehet beszélgetni. Holott, szigorúan véve, ezeknek a szövegeknek lezárt határai vannak, nem automatikusan vezetnek át más szövegekhez. Az előadás egy pontján ki szokás térni a kérdés történetére - akkor tegyük meg. Az egy mű - egy könyv megfelelés nyilvánvalóan viszonylag új fejlemény. Először is, kell hozzá a könyv kategóriája, nyilván a sokszorosított könyvé; és még későbbi fejlemény, hogy viszonylag olcsó legyen a kötés művelete, ne kelljen spórolni azzal, hogy mekkora terjedelmű szöveg kerülhessen egy könyvbe. A kolligátumok 163