Kappanyos András: Hová tűnt a huszadik század (Budapest, 2013)
Átvágások
kutatása azonban inkább csak keletkezés történeti adalékként hasznosítható. Ha pedig a keletkezéstörténeti rekonstrukció áll a megértés, az interpretáció helyére, az eltereli a figyelmet a szöveg szövegszerűségéről és rövidre zárja az értelmezést. A „Vasútnál lakom” felvezetésben nem az az „intentio operis", hogy egy konkrét, azonosítandó, a Korong utcai lakás közeléből látható vonatra mutasson rá, hanem hogy egy konkrét beszélőt konstituáljon.1 Joyce ironikus és József Attila tragikus kultusza között az a döntő különbség, hogy az előbbi a valós és a vele nagymértékben (de távolról sem teljesen!) izomorf teremtett világ közötti feszültségek kiaknázásában érdekelt; míg az utóbbi a két világ folyamatos egymásra vonatkoztatásában, abban, hogy egyikből a másikat magyarázva kiépítse a maga koherens, tragikus narratíváját. A József Attila-kultusz a versekből építi meg a tragikus véghez vezető regényes történetet, az életrajz tragédiáját pedig interpretánsnak használja a versek olvasatánál. Következésképp a József Attila-kultusz érdekeltsége éppen ellentétes Joyce-kultuszéval: a mű és az életrajz közötti divergenciák játékba hozása helyett azok elmosása. Joyce nyolc évig küzdött első prózakötete, a Dublini emberek kiadásáért; két ízben is Dublinba utazott emiatt, és az 1912-es, a kinyomott ezer példány megsemmisítésével végződő konfliktus után soha többé nem látta viszont szülővárosát.1 2 József Attilát 1925-ben, a Tiszta szívvel című versért eltanácsolták a szegedi egyetemről, és ezután soha nem tett tanári vizsgát. A két önkéntes száműzetés - a szülőföldről, illetve a polgári életpályáról — természetesen döntő hatású volt, és sok tekintetben ezek az impulzusok indították el szerzőinket pályájuk érett szakasza felé. Ily módon George Roberts, a vonakodó kiadó és Horger Antal, a szigorú professzor egyaránt a szándéktalan irodalmi mentor szerepébe kerül. Minket azonban most nem ez a (lényegében szociológiai eszközökkel leírható) mechanizmus érdekel, hanem a recepciónak azok a mechanizmusai, amelyek az elutasítást kiváltották. Joyce könyve ellen az volt az elsőrendű kifogás, hogy a fiktív történetekben valódi kocsmák, boltok, utcák, villamosjáratok és hasonlók tűnnek fel: a fikcióba nem-fiktív elemek keverednek. Roberts attól félt, hogy az érintett kocsmárosok, boltosok esetleg beperelhetik. Sajátos ez a jogi érvelés, hiszen Joyce valóban szerződést szeg, noha nem jogi értelemben: megsérti azt a narratív egyezményt, amelyet szövegei világos műfaji jegyek közvetítésével kötnek meg az olvasóval. Egyértelmű, hogy nem memoárról van szó, tehát a nem-fiktív ele1 A keletkezéstörténeti rekonstrukció érdekes példája Szuromi Lajos könyve, amelyben még a hátsó kertből látható pályaszakasz fényképét is megtekinthetjük. Lásd József Attila: Eszmélet, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1977 (Irodalomtörténeti füzetek 93.), fényképmelléklet. 2 A történet részletes leírását lásd James Joyce, Különös történet (Függelék), in Dublini emberek, Orpheusz, Budapest, 2000,195-199; valamint a kötet utószavában (201-207). 84