Kappanyos András: Tánc az élen. Ötletek az avantgárdról - Opus 11. (Budapest, 2008)
Alkalmazások
itt kozmikus képek, futurisztikus látomások és ajellegzetes kollektív többes szám, amely tökéletesen megvalósítja az én-disszimilációt: „A napra akasztjuk sugarainkat, megszabadult kenyerek telepednek küszöbeinkre”, illetve Kipányváztuk a madarak birodalmát, Mozdonyokkal korcsolyáztunk messze földre És kantárt holnap elektromos hajókból dobunk A sörényes, üvöltő tengerekre A deszemiotizálás kassáki formáját például az Oly friss című versben figyelhetjük meg, amelyet a képek allegóriaszerű, de nem parafrazeálható sorozata alkot: Minden emberben ketrecek élnek, ezek esznek vagy énekelnek És egyik emberben acélból vannak, a másikban pedig furulyákból Ha alszom, hozzám képest mi lesz a harmat Az Esti felhőkön című vers pedig meglehetősen radikális montázs, soronként vagy sorpáronként új szemantikai mezőkhöz kell alkalmazkodnunk. Az eddig felsoroltak - bár Kassákon átjutottak el József Attilához és a többi követőkhöz - az expresszionista költészet viszonylag általános, nemzetközi toposzai. József Attilánál azonban megfigyelhetjük Kassák néhány merőben személyes modorosságát is, olyanokat, amelyek szépprózájában, sőt értekező szövegeiben is fellelhetők, mintha nem annyira Kassák poétikájának, hanem az általa (szociolingvisztikai értelemben) képviselt nyelvjárásnak volnának az elemei - s amelyek így óhatatlanul a magyar aktivizmus nyelvjárásává váltak. Kassák megíratlan nyelvi programja - amely Ady és Szabó Dezső példáin alapul - arra irányul, hogy az irodalmi nyelv a hatás intenzitása érdekében látványosan különbözzék, „elemelkedjék” a beszélt köznyelvtől, de ez a különbség semmiképpen sem oly módon valósuljon meg, hogy az társadalmi különbségeket képezzen le. Vagyis a köznyelv és az irodalmi nyelv közötti különbség területe semmiképpen sem lehet a szókincs választékossága vagy 233