Kappanyos András: Tánc az élen. Ötletek az avantgárdról - Opus 11. (Budapest, 2008)
Alkalmazások
a mondatszerkezet kifinomult összetettsége, mert ezek a célközönség számára elérhetőnél magasabb műveltségre, azaz a gyűlöletes polgári értékrendre utalnak. Ezért Kassák költői nyelve a köznyelvi alapszókincset egyedi szóképzésekkel teszi emelkedetté, hiszen a szótő és a képzcik ismeretében az olvasó utána tud gondolni az ismeretlen szó jelentésének, míg egy idegen hatású műveltségszó elriasztaná. Mondatszerkezeteiben Kassák látványosan kerüli a bonyolultabb alárendeléseket, egyszerű mondatait viszont erősen megterheli bővítményekkel: szinte minden névszó elé jut egyjelző, ige elé határozó: a jellegzetes kassáki mondat tehát a köznyelvi mondat bővített, elnehezített változata. Ezek a bővített egyszerű mondatok, tagmondatok gyakran összekötő elem nélkül kerülnek egymás mellé, az aszindetonok tért nyitnak az asszoiációknak, így áll össze az expresszionista montázs. A ló meghal első sorában mindezekre (tehát a szabad szóképzésre, a bővített egyszerű mondatra és a mondatok szervetlen mellérendelésére) látványos példát találhatunk: „Az idő nyerített akkor azaz papagájosan kinyitotta a szárnyait mondom széttárt vörös kapu”. Jellegzetes továbbá, ahogy Kassák a polgári irodalom vélt modorosságait ellen-modorosságok, urbanizmusok révén igyekszik elkerülni, így például mindenhol kiteszi a határozott névelőt (kinyitotta a szárnyait), és mindig többes számban említi a páros szerveket („a részvét poshadt limonádéja csurog a szemeidből” - Üzenet a jó embernek). Ezek az elemek József Attilánál már 1922-ben szinte hiánytalanul megjelennek: Ma nektek tornyozó akaratból ekhózok öblös meg forró szívemmel Mert valaki belém kovácsolta a végtelen Szeretet meg el nem csüggedés zengő acélját És a nekifohászkodások és nekikeserülések Tajtos csöppjeit is belém injekciózta (Proletárok!) Ezeket a poétikai elemeket 1922 és 1924 között József Attila számos próbálkozás során pontosan kiismeri és tudatosan alkalmazza. De 234