Kecskeméti Gábor: Római szerzők 17. századi magyar fordításai - Régi Magyar Prózai Emlékek 10. (Budapest, 1993)

RÓMAI SZERZŐK 17. SZÁZADI MAGYAR FORDÍTÁSAI Régi Magyar Prózai Emlékek 10. Szerkesztette Kecskeméti Gábor Az ókori klasszikusok művei alapján ele­gáns latin nyelvhasználatot, retorikát, poéti­kát, sőt logikát, történelmet, természettudomá­nyi ismereteket is tanítottak a régi magyar iskolákban. A latin iskolák minden tanulója, a világi, egyházi értelmiség és a politikai vezető réteg minden tagja birkózott diákkorában olyan feladatokkal, mint ókori művek magyar­ra fordítása, kommentálása, latin parafrázisá­nak elkészítése. A kötet ennek az iskolai munkának 1604- 1702 közötti emlékeit mutatja be: Vergilius Georgicájának, Horatius ódáinak, Cicero leve­leinek, Cornelius Nepos és Florus történeti műveinek iskolai prózafordításait. Három kéz­iratos diákjegyzetnek, valamint Balog György soproni és Dálnoki Benkő Márton marosvásár­helyi tanító három nyomtatott művének szö­vege kerül az olvasó kezébe. Hatásukra jellem­ző, hogy pl. Balog Nepos-fordítása, csekély változtatásokkal, még a márciusi ifjak nemze­dékének is tankönyve volt. Az utóbbi két iskolamester azonban már nemcsak az iskolásoknak, hanem az „olvasni tudó minden rendek"-nek is olvasmányul szánta fordítását. Dálnoki - világtörténelmi kronológiával és az első rendszeres magyar nyelvű római régiségtannal kiegészítve - bár­mely történetíró olvasása közben használható, általános érdekű történed kézikönyvet formált Florus-fordításkötetéből. BALASSI KIADÓ BUDAPEST

Next