Keserű Bálint: Ráció és rajongás. Eszmeforgalom Nyugat-Európától Erdélyig - Humanizmus és Reformáció 38. (Budapest, 2018)
Kisebb írások
Folytathatnánk a sort a Giovanni Argenti jezsuita provinciális iratait és episztoláriumát - Veress Endre posztumusz munkáját - hozzáférhetővé tevő hetedik, meg az Ecsedi Báthori István-szövegeket - Erdei Klára és Keveházi Katalin olvasatában - végre megszólaltató nyolcadik kötettel (az utóbbi kettő nyomdában van). Nem a köszönetnyilvánítás szándéka íratta le ezúttal a szerkesztővel annak a két intézménynek a nevét, amelyek fölkarolták az Adattár-vállalkozás megindításának ügyét. Inkább azért kellett ezt itt szóba hozni, hogy érthetővé váljék: hogyan merünk vállalkozni a folytatásra, sőt reménykedni a sorozat megjelenésének valamelyes fölgyorsulásában. Ezt a bizakodást az táplálja, hogy a szegedi bölcsészkar és az akadémiai intézet vezetői továbbra se tartják kizártnak a hozzájárulást egy-egy „profiljukba vágó” kiadványunk megjelentetéséhez; s ugyanakkor sorozatunk valószínűleg direkt támogatást is kap - 1983-tól - a „Kulturális és történelmi hagyományaink föltárása, nyilvántartása és kiadása” címen meginduló országos kutatási feladat keretében. Csak az ilyen - viszonylag igen kedvező - körülmények bátoríthatnak föl arra, hogy itt jelezzük egy kilencedik és tizedik kötetünk tervét, tárgyát: az egyikben kéziratos orvosi (inkább laikus orvosló) könyvek betűhív szövegközlésére törekednénk - a tömérdek anyagból egyelőre azt adnánk, de azt csonkítatlanul, amit Radvánszky Béla már megálmodott egy érdekes könyvsorozat darabjának a század elején; a másik (tizedik) kötet - reményeink szerint - vegyes tárgyú közleményeket adna közre a reneszánsz és a korai barokk magyar művelődése köréből. „Sorozat a sorozatban”: olvasmánytörténeti források Az adattár első tíz kötete tematikailag rendkívül vegyes forrásanyagot, s nagyon eltérő módszerrel készült közleményeket publikált, illetve fog közreadni. A mostani, 11. kötettel viszont tárgyi szempontból s a földolgozási eljárások tekintetében is homogénebb, zárt szériát szeretnénk kialakítani. Ennek egyetlen célja: könyvjegyzékek szövegének közlése - csak az olvasat pontosságára törekedve, csak a (jelzett és jelöletlen) rövidítések föloldásával; tehát - egyelőre - a hiányos, csonka, téves könyvtételek korrekciója és könyvészeti föloldása (azonosítása, meghatározása) nélkül. Egyszerű személy- és helynévmutatót minden kötethez csatolunk; a könyvek „végleges”, a lehetőségig pontos meghatározását egy külön készülő és külön publikálandó kumulatív indexkötetben tervezzük (ahol természetesen továbbra is marad majd jó néhány kérdőjel). Sok okunk volt arra, hogy szerteágazó terveink közül egyetlen, viszonylag igen szűk feladatra összpontosítsunk. Önmagunk korlátozása reális, belátható idő alatt - a lehetőségig - befejezhető munkákra - ma általános követelmény. Számunkra azonban a lényeg az volt, hogy néhány szegedi diák, tanár és fiatal könyvtáros - és több kitűnő, „meghívott” szakember - erőfeszítései nyomán rendelkezésre állott már egy könyvtártörténeti gyűjtés. Ennek a nyersanyagnak a legértékesebb - mert legteljesebb - része a könyvjegyzék-publikációk bibliográfiája, s a magyarországi meg erdélyi kézirattárak és levéltárak könyvlistaanyagának katalógusa; együtt: a kb. 1530-1730 közt az akkori Magyarországon keletkezett mindenféle könyv217