Kis Tamás: Közös bölcsőnk, Európa (Budapest, 2013)
III. Érett és kései középkor
berontottak házaikba, hogy feltúrják ruhatárukat, gyakran bukkantak cicomás ruhadarabokra. A földesurak, várurak viselete kidomborodó aranyszállal átszőtt mente, hermelinszegélyes bársonypalást és egyéb volt.49 Az egyházi személyek, legyenek bíborosok, szerzetesek vagy falusi plébánosok, szintén egyértelműen beazonosítható ruhában különültek el a többiektől. A legnagyobb cicoma persze a királyi udvarokban volt, különösen a reneszánsz beköszöntével. Szellemi élet és kultúra „Alit az anya keservében, sírva a kereszt tövében, melyen függött szent Fia, kinek megtört s jajjaltellett, lelkét kemény kardnak kellett kínzón általjárnia. ”50 A középkor második felének szellemi élete és kultúrája éles váltás az 5-10. század túlnyomórészt hanyatló tendenciáihoz képest. A földrész hosszú idő után képes önálló kulturális alkotások létrehozására, és termékeny művészeti korszakok, a román kor, majd a gótika elindítására. A szellemi élet pezsgésnek indul és bázisa kiszélesedik; virágzásában a belülről megindult fejlődés mellett szerepet játszik az arab filozófusoknak - a Kelet harmadik kultúrhulláma részének is tekinthető — a közvetítő tevékenysége. Az iszlám bölcsei adják át Európa számára az ókor filozófiai örökségét, amely Róma bukását követően csaknem teljesen elfelejtődött. A középkor utolsó periódusa, a 14—15. század a nehézségek dacára egy új korszak nyitányát jelenti, amikor az alkotók ókori eszményekhez visszanyúlva a művészet újjászületéséről beszélnek. A szellemi élet központjai az egyre több városban létesített egyetemek és a szerzetesi kolostorok. Ezek a centrumok és a középkori kultúra más helyszínei, illetve az egymást követő, lüktető művészeti korszakok produktumai, párosulva a műveltség alapját jelentő latin nyelvvel, megteremtik Európa szellemi-kulturális egyneműségét. A hatalmi-társadalmi berendezkedés jellege természetesen ebben az időszakban is erős hatást gyakorolt a szellemi élet és a kultúra egészének alakulására. Georges Duby neves francia történész a 980—1130 közötti időszakot a kolostor, az 1130—1280 közöttit a katedrális, az 1280—1420 közöttit a palota korának nevezte a társadalmi és a művészeti változások közötti öszszefüggések alapján.51 49 Tuchmann, Távoli tükör..., i. m., 32—33. 511 Jacopone da Todi, Himnusz a fájdalmas anyáról, fordította Babits Mihály, in Irodalmi szöveggyűjtemény, Debrecen, Pedellus Tankönyvkiadó, 2001, 45. 51 ViNCZE, Bevezetés..., i. m., 315. 113